A buli utáni reggel reggeli vadászatra indulunk. Hisztis vagyok a melegtől, illetve nem működik semmim ilyen időben. Nem funkcionálok. Reggeli, szenvedés, föl a hostelbe pakolni. Kinyomozzuk, hogy innen 60.000-ért taxival, 17.000-ért kisbusszal visznek el a Tayrona Nemzeti Parkba. A legolcsóbb, ha Santa Marta-ból 5.000-ért megyünk busszal, és végre először érzem, hogy nem sétálunk bele a turistákra vadászók csapdájába.

Bebuszozunk Santa Marta-ba, bevásárlunk egy szupermarketben, a melegtől és az éhségtől kivagyok, Juditon nem látszik semmi. Nekem ennem kell, hogy legalább az egyik zavaró tényezőt likvidáljam, és kipróbálom a gyorséttermi patakont (banánlepény) tojással. Nyami. Így már készen állok a következő menet buszozásra. A Tayrona Nemzeti Parkba 35 ezer a belépő, megpróbálom eladni a nemzetközi diákom, de nem jön be. Kicsit örülök hogy észre vették hogy csalni akarok.

A park bejáratánál egy másik pici buszba szállunk, ami bevisz addig a helyig, ahonnan már tényleg csak vagy gyalog, vagy lóháton folytathatjuk. Az első szállás 40 perc, útálok cipekedni, izzadni a 40 fokban. De egy helyi lánnyal jövünk, olyan, mint egy angyal. A pékségben dolgozik a kempingben, meggyőz, hogy aludjunk ott, így sokkal olcsóbbra jön ki a szállás, mint számítottunk rá. Hurrá!! Mesél magáról, hogy tanul és közben itt dolgozik, csicsereg a hangja. Ő is Santa Marta-ból jött, ő is itt kutyagol ebben a szaunában, de ő örül neki. Pedig melózni megy, nem lazulni, mint én. Kiderül, hogy mindenképp ki kell próbálnunk a csokis kenyeret a pékségben, meg hogy a kemping tulajdonosa ma ünnepli a szülinapját. És végre megérkezünk. A kemping egy pálmafás liget, függőágy 10.000, sátor 12.000. A duplájára számítottunk. Állítólag nincsenek szúnyogok, de a helyieket egyébként se csípik, a lábunk meg úgy néz ki mintha valami durva kiütésünk lenne, tehát Judit nagyon okosan meggyőz hogy aludjunk sátorban. A recepciós fiú a sátorhoz vezet, áthúzza a lepedőt, és nagyon kedves. Miután lecuccolunk, irány a vízpart.


szólj hozzá: 10. nap: A gyilkos Karip-tenger

A látvány igéző, mintha az óceánparton lennél, olyan erő van a Karib-tenger hullámaiban. A kirakott tábla figyelmezet, hogy ha nem akarsz csatlakozni ahhoz a több mint 100 halotthoz, aki elcsábult a hullámoktól és vizihullaként végezte, akkor menj tovább a következő öbölbe. A végtelen tömeg és erő szerintem minden idelátogatót szerelembe ejt.

Ez pedig az életérzés video, mintha nem is 2012-ben lennél.


szólj hozzá: 10. nap: Egy szelet a paradicsomból

Egy órát sétálunk, partról partra, keresve azt a nagyon szépet. Nem nagyon találom melyik miért szebb, mint a másik, és kompromisszumot kötünk, most fürdünk, majd utána megyünk tovább. Fél 7-re, sötétedésre tervezzük, hogy visszaérünk, közben természetesen szembejön az egyszarvú és kis csapata, a video elején véletlenül rögzítettem is.


szólj hozzá: 10. nap: Paradicsom fehér lóval

Majd eszünk és beájulunk a kis sátrunkba.