Elég lúzernek tűnik, hogy az ember kivesz egy rakás szabadságot, megvesz egy rakás pénzbe kerülő repülőjegyet, és a végén egy lakásban fetreng mert nincs ereje függőlegesen tartózkodni. Kb ennyi. 2 nap a bogotai hétköznapokból.

Eldöntöm, hogy a napot az aktív semmittevésnek szentelem. Pihi. Aztán Judit hazajön a munkahelyéről napközben, mert ő is rosszul van. Tévét nézek. Levideózták, hogy rabol egy banda a belvárosban, szinte a személyazonosságukat is tudják. 10-en vannak, körbeállják az illetőt, bicska a nyaknak. Esélytelen vagy, mert mindenki, aki körbevesz a banda tagja. Aztán a szajréval beugranak az autók közé, és egy pillanat múlva már át is öltözött. Később a család megnyugtat hogy ez a környék kimondottan veszélyes, tehát ha elkerülöd a környéket jó eséllyel nem futsz a karjaikba.

Megkérdeztem Camillát, mi történik, ha nem adod oda amit kérnek, azt mondja akkor meghalsz. Viszont jó fejek, mert ha kéred, buszra hagynak pénzt.

---

A mai terv a Monserat és a Museo del Oro. A Monserat egy templom Bogota fölött, ahonnan látni az egész monumentális várost. Az Arany Múzeum pedig a világ legnagyobb aranygyűjteményét mutatja be. De nem akaródzik indulni, fáradt vagyok. Négy óra körül elmegyek sétálni a helyi parkba, ahol csak szerelmespárok, és gyermekeiket sétáltató anyukák vannak. Ebben az országban sokkal több a szerelmespár, meg a gyerek, és ha összeadnák, a szerelem mértéke is sokkal nagyobb lenne egy főre vetítve, mint otthon. Elképzelem, hogy ebben a parkban már biztos minden fa alatt ült egy-egy tini szerelmespár, akik egymás fülébe suttogtak. De elkezd csepegni az eső, vége a révedezésnek, hazamegyek. Ez a nap se a tettekről szól.