Állandó dilemmám, hogy lehet-e fényképezni, vagy nem. Sosem tudom eldönteni az adott helyről, hogy veszélyes-e. És azt se tudom eldönteni, hogy mikor e helyiek azt mondják hogy itt rakd el a kamerád, akkor jogos-e, de mindig elrakom.

15 órányi zötyögés és 440 km után megérkezünk Bucaramagába. Annyit kell tudni a városról, hogy  nincs látnivaló, és hasonlít Bogotához, csak itt átlagban gazdagabbak az emberek, mert sok embernek ad munkát a helyi olajfinomító. Itt tiszták az utcák, nem száll szemét a szélben minden pillanatban.

Azért  vagyunk itt, mert Judit bogotai fogadócsaládjának nagyobbik lánya, Cata itt tanul vegyészmérnöknek. Nála fogunk aludni, majd másnap tovább buszozunk, hogy találkozzunk a család többi tagjával, mert nagy családi banzáj lesz egy tanyán.

Cata 19 éves, nagyon kedves, a 2 barátnője is nagyon kedves. Nyíltak és érdeklődőek. Elmegyünk együtt ebédelni egy olyan helyre, ahol az itteni egyetemisták esznek. A menü grillezett hal rizzsel és  banánlepénnyel, és saláta maracujakrémmel. Nyami.


szólj hozzá: 16. nap: columbiai alapmenü

Aztán ők suliba, mi meg Giron-ba buszozunk, innen egy órára levő kolonialista település.


szólj hozzá: 16. nap: Milyen egy kolumbiai busz

Tér, templom, utcai árusok, fehérre festett házak. Betérünk tinto-t inni, és egy csapat apáca van éppen az étteremben. Nyaralnak. Aztán séta, fényképezgetés. Aztán rossz utcába akarunk fordulni, de kiderül, és még a kis kölcsön gépem is megmarad.


szólj hozzá: 16. nap: Lekapcsolják a kamerát ha arra mész

Valahogy nem érzékelem ennek az országnak a veszélyes részét. Csak ezek az elsuttogott mondatok figyelmeztetnek, hogy nem vagy otthon.

Visszamegyünk Bucaramangába, talákozunk Cata-ékkal, elmegyünk bevásárolni a vacsihoz. Végre lecsevégre kaphattam azt a buja felhozatalt amitől Kolumbia a zöldség és gyümölcskedvelők mennyországa.


szólj hozzá: 16. nap: Kolumbiai piac magyar hanggal

Aztán Cata szól, hogy rakjam el a fényképezőgépet. A lányok főznek nekünk, salátát és patakont eszünk, Judit megmutatja nekik, hogy kell patakont csinálni J Ha valakit érdekel, hogy kell a főzőbanánt elkészíteni kolumbiai módra: http://videa.hu/videok/nagyvilag/16.nap-hogy-csinald-patakon-i.-banan-bucaramanga-kolumbia-kWKbwEgP4XnjrbVm

A vacsi után bemegyünk a városba miattunk. Beülünk egy rock kocsmába, az egyik barátnő pasijának a társaságához. Még sosem ültem egy asztalnál ilyen fiatalokkal. J Azt játsszuk, hogy az egyik ember kérdez valamit a másiktól, és annak azonnal valamit kérdeznie kell a harmadiktól. Ha elgondolkozol, akkor innod kell. Ezért olyan kérdéseket tesznek fel, amik meghökkentőek, provokatívak. Kipróbálom a piros sört kísérőnek, (Club Colombia Roja) illetve rendelünk egy kis akvárium méretű koktélt. Ha valaki elvéti a játékot, ebből iszik. Aztán tanítunk nekik egy magyar kocsmajátékot, az asztal csapkodósat. Egy idő után megunjuk, a srácok lelépnek, mi is hazamegyünk, mert a csajoknak holnap reggel korán kell kelniük, így hazataxizunk.

(Kb annyi a különbség az itthoni meg az ottani 19 évesek között, hogy ott nyitottak és kedvesek. Bár én nem beszéltem spanyolul, ők meg nem beszéltek angolul, simán a kis csapat koherens, ha nem is teljes jogú tagja voltam. Az is megpróbált velem angolul beszélni, akinek egyértelműen sok gátlást kellett leküzdenie, hogy megszólaljon egy másik nyelven. Óriási szívük van, és mindennek nagyon örülnek.)

Majd mikor hazaérünk Judit 10 percig győzködi őket, hogy mi alszunk a matracon, ők az ágyon, de teljesen esélytelen. Szóval igazi puha vetett ágyban alszunk, nem berreg a ventilátor, a légkondi, nincsenek szúnyogok, nem fagyunk meg a buszon, miközben a fejünk jobbra-ballra lendül félálomban a kanyarban. Ez a mennyország.