A mai nap a családról szól. No meg az evésről. Kb. 6x annyi kolumbiai házikosztot tömtem magamba, mint amennyire szükségem volt. Közben meg az ember a kézzel is tapintható csalási szeretetben lebeg, a kajakómában. 

Reggel Rosalba megjelenik a szobában egy kávéval mosolyogva. Ilyen a luxuslányok élete. Aztán egy aromaticával, ami friss gyógynövénytea valamilyen gyümölccsel kifőzve, ugyanis köhögök. Feltápászkodunk, jöhet a reggeli. 3 fogás. Gyümölcs: papaya epervirággal, ezt meg kellett örökítenem, annyira abszurd volt hogy műalkotást reggelizünk.


szólj hozzá: 18. nap: Chiquinquirá: családi luxusreggeli

Majd leveles sajt kenyérrel, ami annyit tesz, hogy a juhtúró szerű sajtot banánlevélbe csomagolva árulják. Végül rizses hús. Reggelire?! Igazából a gyümölcstől is tele lettem, a sajtos kenyér is szuper fincsi volt, nem is értem ezt a 3 fogásos reggelit, micsoda dőzsölés. :)

Majd elindulunk a városba. 2 csapatra oszlunk, Rosalba Catával, és a tesójával, Christina-val, lányával Paulával  előremennek a tanyára, mi pedig a Rosalba férjével Carlossal, és kisebbik lányukkal, Camillával bemegyünk a városba. Judit segít Camilla-nak egy pályázat leadásában, ezért netkávézót keresünk, nekem meg Carlos megmutatja a várost. Nem gond, hogy nem értjük egymást, ő beszél, én  figyelek. A templomban rengeteg ember, épp vallási ünnep van, közben pedig keresztelő. Egy másik templomban körmenet, a pap szentelt vizet hint a népre, a babákra, a szentképekre és keresztekre. A főtéren Carlos megmutatja a kedvenc költője emléktábláját, a kedvenc versét, és lefényképezkedünk a téren egy falóval. Pedro egy tündér, és lelkes és nem zavarja, hogy csak felszínesen tudom mi is történik, a lelkesedését és odaadását tágra nyílt érdeklődő szemekkel próbálom meghálálni, és azzal hogy minden fényképezek, videózok, amit mutat. A városnézés végére a csajok végeznek a pályázatleadással, taxit fogunk és irány a tanya!

A lányok édeskukoricát szemeznek, aztán elmegyünk szedret szedni, ez lesz a desszert. Már tudom,  miért olyan divatos a tüskétlen szeder. Judit csinál egy kis tanya felfedező videót, íme egy kolumbiai tanya életérzés:


szólj hozzá: 18. nap: Ilyen egy családi farm

Rosalba pörög, főz, mosogat, ételt oszt. A többi tesója nevére sajnos nem emlékszem. Sok a gyerek, mind nyílt, és csillog a szemük a kíváncsiságtól. Mindenki dolgozik, mindenki egy óriási ebédgyártó rendszer szerves része. Majd levest kapunk. Aztán a főétel: csirke és marha, salátával, sültkukoricával, krumpli, avokádó, sült banán. A szabad tűzön sült banán sokkal édesebb lesz, mint amit otthon készítünk el, a cukor karamellizálódik benne. Minél tovább van a grillen, annál édesebb. Degeszre eszi magát mindenki, 20-25 fő, 3-4 család.

Majd séta. Rosalba, aki eddig az ebéden pörgött, most a végtelen energiájával ráveszi ezt a rengeteg embert, aki alig bír moccanni, hogy menjünk sétálni. Azt hiszem, ez a teljesítmény tükrözi , mennyi életerő van ebben a nőben. Idilli az egész, olyan, mint a macskafogó végén mikor a macskák sétálnak a réten mosolyogva, nagy boldogan. Viháncoló gyerekek és felnőttek együtt. Rosalbáek előre mennek és megijesztenek egy bokor mögül, Judit egy 5-6 éves kislánnyal osztja meg az élet nagy dolgait, kiderül, hogy a lányka élete álma hogy eljusson Disneyland-be. Nem kétlem, hogy sikerülni fog neki. Ebben a családban mindenkinek konkrét elképzelése van arról, hogy mit akar, mindegy hogy 5 vagy 20 éves.

Megérkezünk a végcélunkhoz, a vízeséshez, csinálunk egy rakás fényképet. Aztán visszaindulunk, megmutatják a felnőttek a gyerekeknek a dudálós virágot, innentől kezdve a vidám kis tömeg a dudálós virággal szórakozva sétál.


szólj hozzá: 18. nap: Pitu

Aztán eljön a séta forgatókönyvében a „konfliktus” rész, Rosalbáék kiszúrják, hogy egy tehén becsúszott egy gödörbe, nem tud kijönni. Rohangálás szomszédok után, az egyik szomszéd megjelenik egy kötéllel, hogy kihúzza, de mégsem sikerül, mert nem akarja megfolyatni a tehenet, aki bőg tovább. Aztán elmegy az úton egy ember, aki végre felhívja a tulajt. Két perc múlva egy rohanó család jelenik meg kötelekkel, az asszony mint egy amazon fut a tehénhez. Innentől felgyorsulnak az események, a tehenet félig kihúzzák, majd a lábára kötik a kötelet, és pik-pakk kint van.


szólj hozzá: 18. nap: Tehénmentés

Videóztam végig, kivéve az utolsó részt, mikor is bekövetkezett a katarzis. Bevallom, féltem, hogy a tehén nem éli túl a tortúrát, és nem akartam megörökíteni, ahogy a mázsányi marhahúst kihúznak a gödörből. Viszont mikor sikerül, kb. egy másodpercre a tehén feláll, és legelt tovább, mintha mi se történt volna, abszolút happy end!

Mehetünk haza. Az út mentén mindenki felkap egy-egy nagyobb száraz ágat a főzéshez.  Mikor megérkezünk a tanyához, Cata összekeveri a szedret panelával (nádcukor), és már kész is a desszert, fincsi nagyon. Majd hogy éhen ne haljunk, készítünk elő vacsorát a grillen, hús, kukorica, banán és arépa (kukoricalepény fehér kukoricából) Ezzel párhuzamosan valami speckó ételt készítünk, ez a meló a kiskorúaké: en vuelto. A leszemezett kukoricát ledaráljuk. Aztán Camilla  főszakács összeállítja egy nagy lábasban a hozzávalókat, és kukorica levélbe töltjük. Íme a hozzávalók:


szólj hozzá: 18. nap: Kolumbia gasztro: en vuleto töltése

Aztán kifőzik, mint a töltött káposztát. Mielőtt még elkészülne mi taxit hívunk, és hazamegyünk Chiquinquiraba. Carlos tesójának a családja is velünk tart, bár sietnek. Az éjszaka közepén az udvar közepére kihordjuk az összes széket, padot, és leülünk, mindenki kap kávét vagy teát. Fecsegés, régi emlékek, titkok Carlos-ról, vagy épp a tesójáról. Az egésznek szituációban csak az az európai értelemmel felfoghatatlan, hogy Carlso tesójáék sietnek, de közben belefér, hogy vidám családi beszélgetéseket csapjanak. Aztán egy óra múlva felpattannak, és indulnak Tunjaba, Camilla is az unokatesókkal tart.