A mai napon befejeződik a túra, és néhány óróra kipróbáljuk hogyan lehet pénz nélkül boldogulni.

Reggel Wilson hiányolja, hogy mi volt este a bulival, amit előző reggel követeltem. Hm. Reggeli után indulunk, és 3 óra alatt visszaérünk a faluba, ahol a terepjáró kirakott minket néhány napja. Kapunk egy finom búcsúebédet, mindenki vesz sört, és ünnepeljük milyen ügyesek voltunk. Utána jön két terepjáró, és visszavisz minket Santa Marta-ba. Mire megérkezünk számomra is kiderül ,hogy nincs egy fityingünk sem. „Kölcsönkérünk”a német-amerikai-kolumbiai apukától 500 pesot, ennyi kellene még 2 buszjegyhez. Persze egyértelmű hogy sose fogjuk visszaadni, mert nem találkozunk többet. Csak tízezres van nála.Ezzel el tudunk jutni a szomszéd faluba, Tagangába, ahol a csomagjainkat hagytuk. Búcsúzóul egy kávéra is meghívnak.

Majd Wilson szuper kedves, elkísér arra a sarokra, ahonnan Tagangába indul a busz. Este ő is átjön sörözni. A buszon leszólít egy holland nő, aki Venezuelából 1,5 éve költözött át Tagangába, mert ott gáz a helyzet mostanában. Ajánl egy kellemesebb hostelt, a mienk ugyanis gyakorlatilag olyan, mint egy szoci kollégium. A helyet egy lány tartja fenn, a kisbabája is vele van. Megbeszéljük, hogy visszajövünk, ha tudunk pénzt kivenni. Viszont az ATM rossz. A Turkol Hostel-nél tudunk bankkártyával fizetni, de se kajára, se semmi másra nincs egy fityinkánk. Annyi pénzünk sincs, hogy egy ember be tudjon menni a busszal Santa Marta-ba. Azért szólok Juditnak, hogy kérdezze meg a buszsofőrt, elvisz-e minket ennyiért. A fickó mosolyog és int, hogy pattanjunk be. Ez egy szuper lejmolós nap.

Santa Marta-ban már a harmadik bankban int be az ATM, tehát nem működik a kártyám Kolumbiában, nagyon jó. Judit viszont tud pénzt kivenni. Veszünk szúnyog elleni spray-t, mert Judit már a túra eleje óta gyönyörű óriási szúnyogcsípésekkel büszkélkedett, én meg a tegnap kinszenvedős napon nem figyeltem, és úgy nézek ki mintha kiütéseim lennének.

Veszünk a Santa Marta főtere melletti büfében avénát, ezt a nagyon finom zabitalt, amit  akár majd otthon is megpróbálhatok megcsinálni.

Majd legeltetjük a szemünket a gyönyörű színes, kézzel készített álomtáskákon.

Hét órára érünk vissza a szállásunkra, ekkorra beszéltük meg Wilsonnal is. Végül 9-re készülünk el. A boltban veszünk sört, és kiülünk a Karib-tenger partjára beszélgetni.