Lehet a tegnapi sörözés kicsit betett, de kb. délután egykor értem Ribadeo-ba. Az úton végig szemerkélt az eső, néha eltévedtem. Még a Ribadeo-ba vezető híd előtt elidőztem a parton, könnyes búcsút véve az óceántól.

Pápá1.

Pápá és napsütés:

A hídon elrontottam egy fotót, videó lett belőle, de most nagyon élvezem hogy nem sikerült. :)

Majd találkoztam a dagadt bokájú némettel a buszmegállóban.  Kb. 30 km-t kellett buszoznom, a menetred persze sehol, de a pultos pontosan tudta hogy 14.40. Kb. 35 perc volt az út, ennyi idő alatt 3 km-t tudnék metenni gyalog. Utána gondoltva, csak 12 km-t gyalogltam.. mégis minden bajom volt. Szúrt a mellkasom, kisugárzott a hátamra.

A madridi dán lány ezt úgy írta le, hogy a fájdalom csak jön és megy, aztán valahol máshol üti fel a fejét. A lábam többé kevésbé ok. Minjárt pihenhetek. Már csak 4 nap. Ezt az utat tettem meg ma, de nem kerültem meg az öblöt, csak átmentem a hídon:


Mononedo-ban azonnal a rendőrséghez irányítottak, hiszen ők adják a kulcsot az albergue-be. Nehezen de sikerült megtalálnom az internacionális kéz-láb spanyolommal a rendőrséget, amire nem volt kiírva hogy rendőrség, de zárva volt. Azt mondták majd figyeljem a rendőr autót.

Addig is irány egy vendéglő. Az legvonzóbb helyen pocsék volt a pincérnő modora, így inkább betértem egy kevésbé hívogató helyre egy menu del dia-ra. A pincér tűzoltó volt és örült hogy angolul beszélhetett velem, menu del dia-ként elkészítettek nekem amit akartam. :) A végén még egy szörnyű tiramisut is ettem.

Mire végeztem a rendőrség is kinyitott, kaptam egyszer használatos ágyneműt, a rendőr pedig elhozott az örsről az albergue-be. :)

Folyt. köv.