Ma 15 km-t mentünk, mert tegnap megint nem tudtunk pihenni. 20 km nem sok, de ha fáj a lábad, csak egyre rosszabb és gyilkosabb lesz, ha nem tartasz szünetet. Egy kis életkép az útról:


szólj hozzá: Nyár a hegyekben,tél a csúcson

Gyorsan el is értünk San Vincente-ből Colombres-be, ahol majdnem abban a csodában lehetett részünk, hogy egy tornacsarnokban alhattunk volna 3 Euro-ért. Viszont nem volt szerencsénk, aznap meccs volt, ami azt jelenti hogy hajnali 1-ig megy a vidámkodás. Ezt az infót egy spanyoltól tudtuk meg, akuvel legalább 10 percig beszéltünk. Először megkérdezte, hogy tudunk-e angolul, majd folyékonyan tolta tovább spanyolul, először nekem, majd Édának.

Viszont a toracsarnokos büfés fickó leültetett minket, és hősies telefonálgatásba kezdett, mint kiderült, szállás szerzett. Közben a pozitív válaszra várva 3 pasi megmenette a 2 szegény zarándoklánykát, le is rajzolták nekünk, hogyan juthatunk el a panzióba, végül az egyik bácsi gavallérként bepakolt minket az autójába, és ház előtt rakott ki. Legalább 5 percig tartott az út, és egy forgalmas autóút melletti szálláson volt a végcél. Alul kocsma, kint perzselő napsütés. A kimosott szerkónk max egy óra alatt száradt meg. (Most hogy ezt a legnagyobb nyári kánikulában írom, annyira nem meglepő, demikor ez történt, április elseje volt.)

Szóval zuhany, mosás, csendespihenő, és a szokásos párbeszéd az achilles-emmel, hogy remélem értékeli, hogy ma csak épp hogy bemelegítünk, csak őmiatta. vegye már észre végre hogy körülötte forog a világ. 

16.30 után felkerekedtünk, és átmentünk az út túloldalán levő szálloda sörözőjébe, mert volt wifi. Mert bevallom, a wifi lelki táplálék. Éda csak így tudta tartani a kapcsolatot az otthoniakkal, ugyanis a telóját lekapcsolta a Telekom. Az én szuper Samsung okostelefonom azonban csak simán nem volt hajlandó az esetek 80%-ában csatlakozni, de azért mindenhol próbálkoztam. Soha nem fogom megérteni, hogy emberek nem kevés pénzt adnak ezért az "okos"telefonért, ami a felhasználóbarát skálán minusz 200-as minősítést kapna, és az is biztos, hogy akik összerakták egy légkondizott irodában természetes fény nélkül élik az életüket, ugyanis természetes fényben semmi nem látható a kijelzőn.

Tehát Wifi és sör. Mi kell még?

Majd felkerekedtük és visszasétálltunk a kánikulába Colombres-be, legalább 20 perc volt az egyenes út, amit ugyanennyi ideig magyaráztak a tornacsarnokos tündér bácsik hogy mennyire bonyolult lesz.

Colomresben beültünk a templom melletti kocsmába, akkor mi voltunk az egyedül túristák a városban. Végezve a sörrel körbesétálltuk a kisvárost, tehenekkel, egy kiscsikóval és a mamájával haverkodtunk a határban. Focizó 5évesek, nyugi, békés meleg. 10 napja a télből a tavaszba, most a tavaszból a nyárba röppentünk.