Korán kelés, szüttyögés, reggeli avéna és arépa NÉLKÜL. Sietünk. Majd hajózunk a Karib-tengeren.

Kikötő. Szétszednek. Mindenki a te pénzedet akarja. Az arcodba másznak. De valahogy mégis elnézi az ember mert a kenyerükért küzdenek. Mert itt nem lehet ám csak úgy odamenni a pulthoz és hajójegyet venni. Csomagot árulnak: hajójegy, strand, meg ebéd. És sok pult van, és sok fogóember, és sok cég. Persze igazából két lehetőség van, nagy hajó vagy kis hajó. A nagy hajó ritkábban süllyed el. A kis hajó gyorsabb és drágább. Spúr vagyok, az olcsóbbat és a biztonságosabbnak tűnőt választom, ami ugyan lassabb, de hát idő van.

Felszállunk a nagy hajóra. Hőség van, qvára. Micsoda újdonság. Izzadunk. Együtt. Mangót árulnak, üdítőt és sört. A  tengerben a korallok annyira látszanak hogy megváltozik a víz árnyalata.

Gyerkőcök és szabadság

Sok a gyerkőc, akár egészen aprók is. A szülők szabadon engedik őket, a gyerkőcök meg nyitottak, randalíroznak, ismerkednek, hancúroznak, kutyust simogatnak-rángatnak. Az egyik baba chipssel a kezében végigmegy, és mindenkinek a szájába dug egy darabot. Az enyémbe is. Izzadnak és pörögnek. Néhány baba kidől, és bealszik. Itt nincs babakocsi. A gyerekeket cipelik. Bőr a bőrön. Minden gyerek nyugis, és nyitott. A szülő vigyázó tekintete messziről követi őket. Az egyik baba itt mellettem táncolni kezd, az anyukájával. Alig hogy megtanult járni, rázza a fenekét. Nevet. A hajó rádióból szól a salsa, buli van.

"Kaszt"

Főleg 4-es és 5-ös jövedelmi rétegbe tartozó kolumbiaiakkal utazunk, ami azt jelenti, hogy a leggazdagabb réteg alatti 2 réteg. Judit összesen 6 turistát számolt, tehát most egy igazi helyieknek szóló programban veszünk részt. A szezon közepén vagyunk. Mindent lefényképeznek. Izzadnak. Söröznek és sós mangót esznek. 1-1 ember elkezd táncolni, ha valami ismert sláger jön. Szinte mindenkin szalmakalap.

Akvárium

Megérkezünk az akváriumhoz, kagylót árulnak a kikötőnél.

Egy óránk van. Van strand. Kb. olyan mint a szarvasmarhaitató a Hortobágy közepén. A több száz ember bemenekül a vízbe. A part kb. 5 méter széles, a fürdésre kijelölt terület pici, mégis felfrissül az ember. Az egy óra alatt annyi történt, hogy Judit bement a vízbe, aztán én is bementem. Adott hőmérséklet fölött sokkal gyorsabban telik az idő. 

Fehér homok

Aztán föl a hajóra, és egy másik strandra érkeztünk. Tutajjal kivisznek a szigetre. A homok puha, szinte fehér, de mielőtt letesztelhetnénk a strandot, ebédelünk. Kivárjuk a hosszú sort, utoljára általános iskolában volt ilyen élményem. Közben külföldi hippi fiatalok énekelnek, zenélnek, pénzt gyűjtenek az asztalok között, mások korall és hegyikristály ékszereket árulnak. Sajnos nem szabad ránéznem, mert akkor az árus kiszúrja és rátapad az emberre. Egy óránk maradt a strandra, ennyi idő alatt én fürödtem, Judit meg kb. 5 percet tartózkodhatott a vízben. Aztán tutaj, hajózás, és már csak 1,5 óra és itt is Cartagena.

Magyarul
Kolumbiában jó dolog magyarnak lenni, szinte esély sincs rá, hogy valaki megérti amiről beszélsz. Mi a mellettünk ülő családról beszéltünk. Az anyuka úgy nézett ki, mint Lara Craft szőkésben, pedig 14-16 éves gyerekei vannak. Olyan a tartása, mint egy versenytáncosnak, akkorára csináltatta meg a melleit, mint egy pornószínésznő, és olyan lapos hasa, mint egy aerobik edzőnek.

Mellek
Kolumbiában minden nőnek nagy melle van, és minden nő kirakja. A mellplasztika divat, azaz olcsó, így a lányok sokszor a 16. szülinapjukra kapják ajándékba. Itt igazából minden nő gyönyörű, mert mindegyik úgy feszít, olyan büszke, mint egy szépségkirálynő. Mindegy mekkora feneke van, vagy hol buggyan ki a háj és honnan, ők gyönyörűek. Imádom őket, taníthatnák nálunk a sok kisebbségi komplexussal küzdő léleknek.

Család
A másik oldalon egy gazdag család áll, mindegyiküknek 4-es iphone-ja van, Tommy Hilfinger papucsa. Vajon melyik gyerkőcnek ki az anyukája, apukája? A 3 férfi iszik, a gyerekek randalíroznak, a nők külön. A végén kiderül, hogy az őszes pasi lehet a nagypapa, akit havernak gondoltunk. Izgalmas milyen fontos itt a család, a baráti kapcsolatokat a családon belül élik meg. Vajon hány olyan magyar család van, akik előre megfontolt szándékkal elmennek együtt nyaralni, jól érzik magukat, és mikor vége a nyaralásnak, várják hogy mikor lesz megint alkalom az együttlétre?
A mellettük álló hat év körüli fiúcska úgy táncol és rázza magát, mint egy félisten. Szegény lányok, mi lesz itt, ha megnő. :) A kis macsó. Apuci már nem olyan dögös, megpocakosodott, de a kisfiúban még ott van a tiszta rosszaság, de persze kedvesen és őszintén isteni-ördögi életerővel táncol és énekel.

Óceánjáró
Elmegyünk egy óceánjáró mellett, és a tömeg a hajón az összes fényképezőgép társaságában átjön a hajó ball oldalára. Vajon miért lehet ennyire érdekes egy óceánjáró mellett elmenni? Judit szerint olyan ez, mint egy badacsonyi hajókirándulás karib módra, csak itt a gazdagok csinálják, nálunk meg a középréteg is megteheti. Aztán a kapitány szól hozzánk a hangosbemondón keresztül, hogy fáradjunk vissza a hajó jobb oldalára, mert a hajó ballra dől.

Behajózunk Cartagena-ba, látjuk a szupergazdag negyedet, ahol a 6-osok laknak a „felhőkarcolókban”. Kicsit többet lát a hajóról az ember az igazi Cartagena-ból.


szólj hozzá: 14. nap: Cartagena új nézetből

Hol alszunk ma?

A kirándulás után hazamegyünk, és a recepciós fiú mond valamit Juditnak. Az arca ki van facsarodva, furán merev. Hát, az a helyzet hogy online eladták a helyeinket, és annyira tele vannak, hogy nincs hol aludnunk. De ha nem gond, akkor a függőágyakban aludhatunk. (imádom a függőágyakat, de ezek olyan rosszul voltak felszerelve, hogy nem lehet bennük max. picit relaxálni) Mivel hulla fáradtak vagyunk, maradunk.

Cartagena és sör

Elmegyünk vacsizni, elvileg kaptunk egy bónt a hajós kiránduláshoz, amivel egy bárban ihatunk egy sört, de kiderül hogy az mégsem úgy van. Aztán keresünk egy helyet, ahol élőzene van, és a tegnapi utcai árusunktól veszünk sört. Megvan a kedvenc árusunk és a szokásos helyünk, ahova kiülünk sört inni. Két nap alatt helyiek lettünk. Szól a zene, vonulnak a boldog dámák és hercegek, mindenki szuper csinos és örül hogy itt van. Majd leülünk a padkára egy luxusbár mellett a parton, szól az élőzene, salsa, néha chachacha. Ez a kedvenc Cartagena életérzésem. Az éjszakai utcazenés, sörözős, andalgós, örömködős. Viszont annyira fáradtak vagyunk, hogy mikor elfogy a sör, hazaindulunk, és még csak 11.

A hostel közös helysége tele, a fiatalok nézik a tévét, mi meg beájulunk a függőágyakba a folyosón. Durván kényelmetlen. A fejem felett lámpa világít, amit nem lehet lekapcsolni, mert. Mindegy miért. Kettő körül arra ébredek, hogy szétcsíptek a szúnyogok és zsibbad a fél hátam-nyakam. Judittól gátlástalanul kérem a szúnyogriasztót, és szerencsére ébren van. A srácok még bulizgatnak a balkonon, mi meg befekszünk a kanapéra, én félig az egyik puffon, csak a fél fenekem lóg le. A függőágyhoz képest nagyon kényelmes.