elcamino

Állandó dilemmám, hogy lehet-e fényképezni, vagy nem. Sosem tudom eldönteni az adott helyről, hogy veszélyes-e. És azt se tudom eldönteni, hogy mikor e helyiek azt mondják hogy itt rakd el a kamerád, akkor jogos-e, de mindig elrakom.

15 órányi zötyögés és 440 km után megérkezünk Bucaramagába. Annyit kell tudni a városról, hogy  nincs látnivaló, és hasonlít Bogotához, csak itt átlagban gazdagabbak az emberek, mert sok embernek ad munkát a helyi olajfinomító. Itt tiszták az utcák, nem száll szemét a szélben minden pillanatban.

Azért  vagyunk itt, mert Judit bogotai fogadócsaládjának nagyobbik lánya, Cata itt tanul vegyészmérnöknek. Nála fogunk aludni, majd másnap tovább buszozunk, hogy találkozzunk a család többi tagjával, mert nagy családi banzáj lesz egy tanyán.

Cata 19 éves, nagyon kedves, a 2 barátnője is nagyon kedves. Nyíltak és érdeklődőek. Elmegyünk együtt ebédelni egy olyan helyre, ahol az itteni egyetemisták esznek. A menü grillezett hal rizzsel és  banánlepénnyel, és saláta maracujakrémmel. Nyami.

szólj hozzá: 16. nap: columbiai alapmenü

Aztán ők suliba, mi meg Giron-ba buszozunk, innen egy órára levő kolonialista település.

szólj hozzá: 16. nap: Milyen egy kolumbiai busz

Tér, templom, utcai árusok, fehérre festett házak. Betérünk tinto-t inni, és egy csapat apáca van éppen az étteremben. Nyaralnak. Aztán séta, fényképezgetés. Aztán rossz utcába akarunk fordulni, de kiderül, és még a kis kölcsön gépem is megmarad.

szólj hozzá: 16. nap: Lekapcsolják a kamerát ha arra mész

Valahogy nem érzékelem ennek az országnak a veszélyes részét. Csak ezek az elsuttogott mondatok figyelmeztetnek, hogy nem vagy otthon.

Visszamegyünk Bucaramangába, talákozunk Cata-ékkal, elmegyünk bevásárolni a vacsihoz. Végre lecsevégre kaphattam azt a buja felhozatalt amitől Kolumbia a zöldség és gyümölcskedvelők mennyországa.

szólj hozzá: 16. nap: Kolumbiai piac magyar hanggal

Aztán Cata szól, hogy rakjam el a fényképezőgépet. A lányok főznek nekünk, salátát és patakont eszünk, Judit megmutatja nekik, hogy kell patakont csinálni J Ha valakit érdekel, hogy kell a főzőbanánt elkészíteni kolumbiai módra: http://videa.hu/videok/nagyvilag/16.nap-hogy-csinald-patakon-i.-banan-bucaramanga-kolumbia-kWKbwEgP4XnjrbVm

A vacsi után bemegyünk a városba miattunk. Beülünk egy rock kocsmába, az egyik barátnő pasijának a társaságához. Még sosem ültem egy asztalnál ilyen fiatalokkal. J Azt játsszuk, hogy az egyik ember kérdez valamit a másiktól, és annak azonnal valamit kérdeznie kell a harmadiktól. Ha elgondolkozol, akkor innod kell. Ezért olyan kérdéseket tesznek fel, amik meghökkentőek, provokatívak. Kipróbálom a piros sört kísérőnek, (Club Colombia Roja) illetve rendelünk egy kis akvárium méretű koktélt. Ha valaki elvéti a játékot, ebből iszik. Aztán tanítunk nekik egy magyar kocsmajátékot, az asztal csapkodósat. Egy idő után megunjuk, a srácok lelépnek, mi is hazamegyünk, mert a csajoknak holnap reggel korán kell kelniük, így hazataxizunk.

(Kb annyi a különbség az itthoni meg az ottani 19 évesek között, hogy ott nyitottak és kedvesek. Bár én nem beszéltem spanyolul, ők meg nem beszéltek angolul, simán a kis csapat koherens, ha nem is teljes jogú tagja voltam. Az is megpróbált velem angolul beszélni, akinek egyértelműen sok gátlást kellett leküzdenie, hogy megszólaljon egy másik nyelven. Óriási szívük van, és mindennek nagyon örülnek.)

Majd mikor hazaérünk Judit 10 percig győzködi őket, hogy mi alszunk a matracon, ők az ágyon, de teljesen esélytelen. Szóval igazi puha vetett ágyban alszunk, nem berreg a ventilátor, a légkondi, nincsenek szúnyogok, nem fagyunk meg a buszon, miközben a fejünk jobbra-ballra lendül félálomban a kanyarban. Ez a mennyország.

Korán kelés, szüttyögés, reggeli avéna és arépa NÉLKÜL. Sietünk. Majd hajózunk a Karib-tengeren.

Kikötő. Szétszednek. Mindenki a te pénzedet akarja. Az arcodba másznak. De valahogy mégis elnézi az ember mert a kenyerükért küzdenek. Mert itt nem lehet ám csak úgy odamenni a pulthoz és hajójegyet venni. Csomagot árulnak: hajójegy, strand, meg ebéd. És sok pult van, és sok fogóember, és sok cég. Persze igazából két lehetőség van, nagy hajó vagy kis hajó. A nagy hajó ritkábban süllyed el. A kis hajó gyorsabb és drágább. Spúr vagyok, az olcsóbbat és a biztonságosabbnak tűnőt választom, ami ugyan lassabb, de hát idő van.

Felszállunk a nagy hajóra. Hőség van, qvára. Micsoda újdonság. Izzadunk. Együtt. Mangót árulnak, üdítőt és sört. A  tengerben a korallok annyira látszanak hogy megváltozik a víz árnyalata.

Gyerkőcök és szabadság

Sok a gyerkőc, akár egészen aprók is. A szülők szabadon engedik őket, a gyerkőcök meg nyitottak, randalíroznak, ismerkednek, hancúroznak, kutyust simogatnak-rángatnak. Az egyik baba chipssel a kezében végigmegy, és mindenkinek a szájába dug egy darabot. Az enyémbe is. Izzadnak és pörögnek. Néhány baba kidől, és bealszik. Itt nincs babakocsi. A gyerekeket cipelik. Bőr a bőrön. Minden gyerek nyugis, és nyitott. A szülő vigyázó tekintete messziről követi őket. Az egyik baba itt mellettem táncolni kezd, az anyukájával. Alig hogy megtanult járni, rázza a fenekét. Nevet. A hajó rádióból szól a salsa, buli van.

"Kaszt"

Főleg 4-es és 5-ös jövedelmi rétegbe tartozó kolumbiaiakkal utazunk, ami azt jelenti, hogy a leggazdagabb réteg alatti 2 réteg. Judit összesen 6 turistát számolt, tehát most egy igazi helyieknek szóló programban veszünk részt. A szezon közepén vagyunk. Mindent lefényképeznek. Izzadnak. Söröznek és sós mangót esznek. 1-1 ember elkezd táncolni, ha valami ismert sláger jön. Szinte mindenkin szalmakalap.

Akvárium

Megérkezünk az akváriumhoz, kagylót árulnak a kikötőnél.

Egy óránk van. Van strand. Kb. olyan mint a szarvasmarhaitató a Hortobágy közepén. A több száz ember bemenekül a vízbe. A part kb. 5 méter széles, a fürdésre kijelölt terület pici, mégis felfrissül az ember. Az egy óra alatt annyi történt, hogy Judit bement a vízbe, aztán én is bementem. Adott hőmérséklet fölött sokkal gyorsabban telik az idő. 

Fehér homok

Aztán föl a hajóra, és egy másik strandra érkeztünk. Tutajjal kivisznek a szigetre. A homok puha, szinte fehér, de mielőtt letesztelhetnénk a strandot, ebédelünk. Kivárjuk a hosszú sort, utoljára általános iskolában volt ilyen élményem. Közben külföldi hippi fiatalok énekelnek, zenélnek, pénzt gyűjtenek az asztalok között, mások korall és hegyikristály ékszereket árulnak. Sajnos nem szabad ránéznem, mert akkor az árus kiszúrja és rátapad az emberre. Egy óránk maradt a strandra, ennyi idő alatt én fürödtem, Judit meg kb. 5 percet tartózkodhatott a vízben. Aztán tutaj, hajózás, és már csak 1,5 óra és itt is Cartagena.

Magyarul
Kolumbiában jó dolog magyarnak lenni, szinte esély sincs rá, hogy valaki megérti amiről beszélsz. Mi a mellettünk ülő családról beszéltünk. Az anyuka úgy nézett ki, mint Lara Craft szőkésben, pedig 14-16 éves gyerekei vannak. Olyan a tartása, mint egy versenytáncosnak, akkorára csináltatta meg a melleit, mint egy pornószínésznő, és olyan lapos hasa, mint egy aerobik edzőnek.

Mellek
Kolumbiában minden nőnek nagy melle van, és minden nő kirakja. A mellplasztika divat, azaz olcsó, így a lányok sokszor a 16. szülinapjukra kapják ajándékba. Itt igazából minden nő gyönyörű, mert mindegyik úgy feszít, olyan büszke, mint egy szépségkirálynő. Mindegy mekkora feneke van, vagy hol buggyan ki a háj és honnan, ők gyönyörűek. Imádom őket, taníthatnák nálunk a sok kisebbségi komplexussal küzdő léleknek.

Család
A másik oldalon egy gazdag család áll, mindegyiküknek 4-es iphone-ja van, Tommy Hilfinger papucsa. Vajon melyik gyerkőcnek ki az anyukája, apukája? A 3 férfi iszik, a gyerekek randalíroznak, a nők külön. A végén kiderül, hogy az őszes pasi lehet a nagypapa, akit havernak gondoltunk. Izgalmas milyen fontos itt a család, a baráti kapcsolatokat a családon belül élik meg. Vajon hány olyan magyar család van, akik előre megfontolt szándékkal elmennek együtt nyaralni, jól érzik magukat, és mikor vége a nyaralásnak, várják hogy mikor lesz megint alkalom az együttlétre?
A mellettük álló hat év körüli fiúcska úgy táncol és rázza magát, mint egy félisten. Szegény lányok, mi lesz itt, ha megnő. :) A kis macsó. Apuci már nem olyan dögös, megpocakosodott, de a kisfiúban még ott van a tiszta rosszaság, de persze kedvesen és őszintén isteni-ördögi életerővel táncol és énekel.

Óceánjáró
Elmegyünk egy óceánjáró mellett, és a tömeg a hajón az összes fényképezőgép társaságában átjön a hajó ball oldalára. Vajon miért lehet ennyire érdekes egy óceánjáró mellett elmenni? Judit szerint olyan ez, mint egy badacsonyi hajókirándulás karib módra, csak itt a gazdagok csinálják, nálunk meg a középréteg is megteheti. Aztán a kapitány szól hozzánk a hangosbemondón keresztül, hogy fáradjunk vissza a hajó jobb oldalára, mert a hajó ballra dől.

Behajózunk Cartagena-ba, látjuk a szupergazdag negyedet, ahol a 6-osok laknak a „felhőkarcolókban”. Kicsit többet lát a hajóról az ember az igazi Cartagena-ból.

szólj hozzá: 14. nap: Cartagena új nézetből

Hol alszunk ma?

A kirándulás után hazamegyünk, és a recepciós fiú mond valamit Juditnak. Az arca ki van facsarodva, furán merev. Hát, az a helyzet hogy online eladták a helyeinket, és annyira tele vannak, hogy nincs hol aludnunk. De ha nem gond, akkor a függőágyakban aludhatunk. (imádom a függőágyakat, de ezek olyan rosszul voltak felszerelve, hogy nem lehet bennük max. picit relaxálni) Mivel hulla fáradtak vagyunk, maradunk.

Cartagena és sör

Elmegyünk vacsizni, elvileg kaptunk egy bónt a hajós kiránduláshoz, amivel egy bárban ihatunk egy sört, de kiderül hogy az mégsem úgy van. Aztán keresünk egy helyet, ahol élőzene van, és a tegnapi utcai árusunktól veszünk sört. Megvan a kedvenc árusunk és a szokásos helyünk, ahova kiülünk sört inni. Két nap alatt helyiek lettünk. Szól a zene, vonulnak a boldog dámák és hercegek, mindenki szuper csinos és örül hogy itt van. Majd leülünk a padkára egy luxusbár mellett a parton, szól az élőzene, salsa, néha chachacha. Ez a kedvenc Cartagena életérzésem. Az éjszakai utcazenés, sörözős, andalgós, örömködős. Viszont annyira fáradtak vagyunk, hogy mikor elfogy a sör, hazaindulunk, és még csak 11.

A hostel közös helysége tele, a fiatalok nézik a tévét, mi meg beájulunk a függőágyakba a folyosón. Durván kényelmetlen. A fejem felett lámpa világít, amit nem lehet lekapcsolni, mert. Mindegy miért. Kettő körül arra ébredek, hogy szétcsíptek a szúnyogok és zsibbad a fél hátam-nyakam. Judittól gátlástalanul kérem a szúnyogriasztót, és szerencsére ébren van. A srácok még bulizgatnak a balkonon, mi meg befekszünk a kanapéra, én félig az egyik puffon, csak a fél fenekem lóg le. A függőágyhoz képest nagyon kényelmes.