Lazulás és vihar a Paradicsomban

Liget a Paradicsomban, pálmafák, érett mangó gurul a lábad elé, a helyi fiúk a sátrad előtt épp a fáról lepottyant kókuszból kókusztejjel kínálnak, miközben friss csokis kenyeret és répatortát majszolsz.

8-kor felébredés, a mai cél a teljes lelazulás. Tenger és nap. Viszont a kolumbiai paradicsomban is csak a pocakomra tudok gondolni.

szólj hozzá: 11. nap: Ébredés a Paradicsomban

Megkóstoljuk a csokis kenyeret és a répatortát a kempingben található pékségben. Eszméletlen finom, minden morzsát megeszünk a trópusi hangyák elől. Aztán a kemping recepciósa felbont 1-1 kókuszt nekünk, flörtölget Judittal. Hogy hiába lakik a paradicsomban, egyedül alszik, és szeretné meztelenül nézni a csajával a Holdat éjszakánként, és milyen szörnyű, hogy tele van a paradicsom virágszálakkal, akikhez nem érhet hozzá, például itt vannak a csokis kenyeret evő virágok.. Bevezetést láthattam hogyan flörtöl egy kolumbiai. Kemény meló lehet egész nap itt csajozni..

Majd visszamegy egy másik csapat lányhoz, és őket szórakoztatja, aztán visszatér hozzánk, visszakéri a kókuszt, és odaadja a másik csapat lánynak, ők kókuszos rizst főznek. Nagyon profi a srác, 2 kókuszdióval 5 lányt varázsolt el.

Lassan a kemping büféje is kinyit, és hozzájuthatunk a kávékhoz, illetve a tinto-hoz.

Közben Judit mangót szüretel a földről. Úgy néz ki, mintha eső jönne, vagy épp menne, pedig ma napoznunk kell.

Aztán gyaloglás, homok, tenger, virágok, lovasok, turisták, helyiek. Egy óra gyaloglással elérjük a tökéletes partot, és épp kisüt a nap. A fürdőhely vadászat közben az egyik öbölben rákatanok a homokra, Judit segít nekem válogatni az arany részecskéket..Mellettünk helyi család, legalább van kiket stírölni, hogy is kell kolumbiaiul strandolni. Kókuszt gyűjtenek, van célszerszámuk, hogy hozzájussanak a kókusztejhez. Valószínű nagyon érdeklődően bámultam őket, hogy kell kinyitni a kókuszt, mert az apuka nekünk is hoz egy kókuszt mosolyogva. Nagyon elégedett vagyok, az élet szép. Judit összehaverkodik egy pasassal, aki az unokaöccseit hozta ide. Ha tudsz spanyolul, imádnak, érdeklődnek, nyíltak, és kérdeznek. Elég motiváló hely a nyelvtanulásra. :)

Jön egy pár, és kérdezi, hogy van-e a fényképezőgépünk. Van. Miért? Mutogatnak. Iguána. :) Ott napozik két méterre tőlünk.

Megy a fotózkodás, a kolumbiai apuka is odajön, okoskodnak a srácok, hogy meg lehet-e fogni? Hát persze. De ugye csak a helyinek sikerül. Csak hát szegény iguána gyíkpajtásaihoz hasonló képességekkel rendelkezik, letörik a farka, otthagyja az ember kezében, ő meg lelép. Aztán már csak a farokkal szórakozunk. Körbeállják, fogdossák, Judit van annyira vállalkozó szellem, hogy megfogja, majd sikít, és eldobja. Az idegek még 5 perc múlva is rángtak abban a farkincában. Jó buli volt, vége van, feloszlik a kis csapat, mindenki megy a dolgára.

Továbbmegyünk egy távolabbi strandra, rajtunk kívül csak néhány ember van, mienk a part, a szél, a tenger, a nap. Aztán lassan eljön a pillanat, hogy haza kell indulni, kicsit eltévedünk, de rátalálunk a csuda ligetünkre, és már csak a vacsiról álmodozunk, amit hamarosan meg is rendelünk. Egy zöldséges rizst felezünk. Itt úgy főzik a rizst, hogy odaégetik, mármint megpörkölődik. Ettől sokkal izgalmasabb íze van, mint otthon. Aztán ahogy falatozunk a kemping étkezdéjében, elkezd esni az eső. Illetve zuhogni kezd. És nagyon nem akarja abbahagyni. A kempinegs fiú, aki minden nővel flörtöl és nem érzi magát a paradicsomban, odajön Judithoz hogy baj van. A sátrunk alatt van egy gödör, és ha nem áll el az eső, mindenünk elázik. És nem áll el. Judit elkéri az egyik lánytól az esőkabátját, és elmegyek a sátorba. Lámpával a számban mindent bepakolok a nagy nejlon zsákokba amit még a dzsungelben kaptunk Wilson-tól, és közben arra gondolok, hogy ez a csávó átbaszott. Tuti hogy nincs semmi a sátor alatt, és annyira nevetséges vagyok, ahogy lámpával a számban folyik a nyálam és kapkodva pakolok a zsákokba a sötétben, a zuhogó esőben. És ha kiderülne, a srác mekkorát röhögne.

Visszamegyek, és mondom Juditnak, hogy ez csak poén volt. Ő meg azt mondja, hogy szerinte nem. Aztán eláll az eső, és a srác megsúgja Juditnak hogy poén volt. Micsoda izgalmak..

Elmegyünk aludni, de annyira fáj a torkom, hogy nem tudok. Vicces az egész, hőség, pára, és megfázást produkálok. Olyan mintha meg akarna fojtani valami, annyira fáj. Arra ébredek, hogy valaki kicipzározza a sátrat, Judit felül, szól nekem, de én se felülni, se megszólalni nem tudok. Feszülnek az izmaim, de a testem nem engedelmeskedik. Aztán rájövök, hogy Judit nem ült fel, nekem meg rémálmom van. Várom a hajnalt nagyon, hogy legyen vége ennek az éjszakának, de a napfelkelte nézés valahogy elmarad. Aztán egy szamár kezd el üvölteni a távolban, majd a csacsi hangját egy női orgazmus váltja. Bárcsak nyílna a pékség, és megihatnám már a tintomat. Mindekettőt megkapom, pakolunk és irány Cartagena. Vágyaim városa.