A paradicsomi Virpazarból egy amerikai albán és 2 orosz énekes segítségével eljutok az albán határig. Majd baszk család repít el Skodrába, az első albán városba, ahol végül véletlenül menő szállodában alszom.

Szerencsém volt. A néni úgy döntött, alhatok az üres, 3 ágyas szobámban. Borzalmasan horkolt, ha vele kell aludnom, rémálom lett volna, alvás nem.

Reggel kávé után koslatva csak az egyik lakótársamtól kapok csak kávét, aki az egyik bárban dolgozik, mint nyári munkás. A többiek elküldenek, hogy zárva vannak még. Kávé után irány pakolni, és indulok. Irány kicsi szívem nagy álma, Albánia. Megáll egy fiú, mondja, hogy elvisz Ulcnij-ig. Albán zenét hallgat. Nem beszélünk, nincs közös nyelv. A Skodra felé tartó elágazásánál rak ki. Megáll egy amerikai dzsip New Yorkból származó rendszámmal. Megkérdezi, elvigyen-e egy jobb stopposhelyre. New Yorkban élő albán. Kozmetikája és utazási irodája van kint, hozza ide Ulcnij-ba nyaralni az embereket. Mond néhány kedvességet, mivel lophatom be magam az albánok szívébe:

-          Mir dita!- Jó napot.

-          Sí jeni! – Hogy vagy?

-          Falemin derit. – Köszönöm.

Majd kirak. Egy fiatal pár áll meg. Alex és Maria, Moszkvából. Ulcnij tele van orosz túristákkal. Mindketten templomi kórusban énekelnek. Még sosem találkoztam olyan emberrel, akinek a szakmája, hogy templomi kórusban énekel. Most épp Skodrába szeretnének eljutni, ami nekem is a mai végcélom. De még a határ előtt Alex rájön, hogy leadta az útlevelét a kocsi bérlésekor, és hogy Skodra már Albániában van. Elhoztak a határig, itt meg átgyaloglok a határon. Most üt meg a balkán életérzés. Csomó roma gyermek, még kisebb gyermekkel a karján kéreget a határon. Pici lány pici babájával. Egyik autótól a másikig rohannak, mint a gyorsan mozgó viharfelhők. Sokkol, vagy nem sokkol? Átkelek a határon, majd stoppolni kezdek. Egy baszk lakókocsi áll meg. Alberto, Aiala, és két gyermekük, Enaite és Nagore vesznek fel. Minden évben lakókocsival mennek nyaralni. Mert így kapcsolatba kerülhetnek a helyiekkel. Voltak Jordániában is. Kalandor minta család. Skodra központjáig visznek, és Alberto jó érzékkel egy turista információ előtt rak ki. Azt mondja, olyan érzése van itt, mintha Törökországban lenne. Búcsút intek nekik.

Üdvözöllek Albánia! Mit keresek itt? Miért vágytam Rád annyira? Kiderül hamarosan.

Bemegyek a turista információba, és egy nagyon kedves lány elküld egy hotelbe. Azt mondja kapok itt szobát annyiért, mintha hostelbe mennék. Rákérdezek a Koman-tónál működik-e a komp, és igen. A kompút a világ legszebb kompútjai között van, meg kell tapasztalnom. Levelezésben vagyok egy Mario Molla nevű úrral, aki hajóutakat szervez a tavon, és fürdeni is lehet az útjain, erre pályázom. A honlapján mondjuk kiemeli, hogy a komp nem jár. Hm.

A Hotel Tradita-ban közlik, hogy 35 euro a legolcsóbb szoba. No. Ez nem hostel ár. Kérdezem a menedzsert, akkor hol a legközelebbi hostel. Megkérdezi mennyit szánok az éjszakára. A hostel 12 euro. Szval annyit. Megkérdezi kérek-e reggelit. Nem. Így alszom egy menő hotelben. A Hotel Tradita-ban, 12 euro-ért. Kis tündérkert ez. Minden igazi. Igazi fa. A maga albán kifinomulatlanságával. Nem aprózzák el.

Az albán lek váltása elég egyszerű, 1 lek 2 forint. Muszáj bemennem egy igazi albán cukrászdába. 2 keksz, egy pohár víz 200 lek, 400 forint. Bevásárlok. Sajt, kenyér, sárgadinnye. 160 lek a sajt, 40 a dinnye és a kenyér annyira olcsó hogy nem tudom követni. Teleeszem magam, és belazulok. 6-kor indulok várost nézni. Keringek, a kávézókban csak pasik. Majd leülök a főtéren az Albánia útikönyvemet olvasgatva. Leszólít egy srác. Fura hogy barátkozik nőkkel. Rá van kattanva az évszámokra. Meghív sörözni.

Elmeséli a város történetét, mesél a vérdíjról, elvisz egy festő galériájába, ahol a művészúr az összes festménye történetét elmeséli. Ez a torzítás az úrról remekül visszaadja az agyam állapotát a beszélgetés után.

Majd elvisz egy kihalt utcába, hogy ez a volt iskolája. Fura érzés. Majd mondja, hogy szívjunk be és megmutatja a helyi éjszakai életet. Megmondom neki hogy 5-kor kelek, és mutassa meg hol a szállodám. Kicsit erősködik, de az albán férfiak nincsenek hozzászokva az európai nők erejéhez. A hotel előtt megköszönöm a napot, és kocc. Soha viszlát.

Szunya. Az éjszaka közepén arra ébredek, hogy rémálmom van, Spárga kutyám meg akar halni. Vaddisznók mennek bele a fenekébe és belülről falják föl. Remek. Lenyűgöz a tudatalattim szimbolikája.