8-kor kelés, mert Éda lelép, meg Ovideo-ba, onnan Barcelonába, onnan pedig Budapestre. Ez kb egy 10+30 órás buszozást jelent. Elszüttyögtünk, 10.30-kor ültünk be KV-zni Gijon-ba. A búcsú annyi volt h viszlát Budapesten, és tényleg. :)
Az út Gijon és Aviles között az a része a camino-nak, amit ha el akarsz lógni, hát lógd el. Kb. ez a kép jellemzi a táj 80%-át:
tehát harmincvalahány fok, iparnegyed, az elején egy brutál hegyet kell megmászni, ahol nincs kút. Kilátás, iparnegyed. Arra gondoltam hogy milyen lehet így leélni egy életet, van egy kis házikód a hegyoldalon, csak egy bibi van, hogy tőled néhányszáz méterre egy ssci-fit megszégyenítő látványt nyújtó kéményrengeteg, zaj és por. Nem minden spanyol birkának jut óceánparti kilátás.
Az 50 faktoros gyermekeknek szánt Vichy naptej mellett is szénné égett a vádlim, mert csak 1szer kentem be.
Bár a környezet szörnyű, az emberek csuda kedvesek voltak. Pl. az egyik dombtetőn, mikor az ember már kiköpi a tüdejét, víz, dió és citrom van kikészítve a zarándokoknak. Valószínűtlennek és kedvesnek hatott az ajándék, főleg a víz. Megihattam az utolsó korty vizemet, és feltölthettem a kulacsomat a kánikulában.. Megörökítettem ugyan, de nem találom a képet.
Aztán sokáig kellett a betonút mellett menetelni, autók száguldoznak az ember mellett. A camino néha el-eltér az úttól, de 5 perc múlva megint visszavezet az autók mellé. Az emberek szívükön viselik a zarándok sorsát, többször visszaküldtek hogy kövessem a betonutat, ne kacskaringózzak. Volt olyan vendéglős, aki töltött ásványvizet a kulacsomba, mikor megkéreztem bemehetek-e megtölteni a kulacsomat. Ez volt az első, hogy ásványvizet ittam Spanyolországban, eddig az otthonról hozott műanyag palackomat töltögettem csapvízzel. Hogy eggyé váljak a hellyel, a vizüket kell magamba szívnom.
Összességében az emberek miatt nagyon kellemes élmény volt egyedül menni. Sokkal nyitottabb voltam, mint mikor volt társam, és az emberek ettől nyitottabbak és segítőkészebbek lettek.
Lassan megérkeztem Aviles-be, és az egyik Túrista Információban dolgozó még beszélt is angolul. Kaptam egy halom papírt, térképet, de azt már nem tudták hogy itt a Norde útvonaláról át lehet menni a Primitivo-ra. Viszont itt ki volt függesztve mit kell megkóstolnom Aviles-ben:
Sokszor egyébként nem értettem ezt a hozzáállást, hogy lehet hogy az Túrista Információban dolgozók nem kedvesek, nem beszélnek nyelvet, és nem járták végig a Camino-t, így foglamuk sincs alap dolgokról, közben meg tombol a munkanélküliség Spanyolhonban. Hol van a szenvedélyesség a munkában hölgyek-urak?
Mikor bezzeg reggel Gihon-ban beültünk egy pöpec kv-zóba, egy 55 körüli elhízott nő szolgált fel. Azon túl hogy nagyon kedves és nyitott volt, odahozott nekünk egy kis könyvet a városról, épp olyat, emit előző nap nem tudtunk megszerezni Infopontban. Ő meg kedvesen, nyíltan, érzésből odanyújtotta a könyvecskét. Kicsit megnyugodtam, hogy azért itt Spanyolországban is vannak akik hévvel csinálják amit csinálnak, és nem fontos mennyi idős vagy mekkora feneke van, mert süt róla a vendéglátói profizmus ahogy kihozza a cafe con lache-t.
Mikor a jegyzeteket írom, az aviles-i parkban ülök öt percre az albergue-től. Tudtam mosni, az albergue recepciósa tud angolul, és a barátja mesélt nekem spanyolul Budapestről meg Sissi-ről mikor bejelentkeztem. :) Mit mondhatnék? Jóhelyen vagyok.
A parkban ahol ülök a közeli tó mellett kacsákat hajt egy kisfiú, mellette galambok pihennek. Egy csapat srác futja a köröket, az egyiknek nincs meg a fél karja, ettől függetlenül elég sportosnak tűnik. :)
Utolsó kommentek