A könyvek szerint 31,5, az albergue-es szerint 38! No comment.

Reggeli, kelés, egyedül!!!! Kaja, és kibuszoztam a külvárosba hogy ne lássam az iparnegyedet. Onnan meg a hőségben... megláttam Édát 2 méterre magam előtt. Szóltam neki de nem vett észre. Ez mindig a parám volt, hogy nem vesznek észre. Mindig én veszem észre őket, nem ők engem. Hagytam, és elment.

Lementem a partra, mert azt mondták hogy szép, de inkább cukiként definiálnám, bár nem kedvelem a szót. Elkezdem csinálni egy videót, és kalandtársam épp ott ült le egy vendéglőben a parton. Épp menü del dia-t rendelt. Vicces volt nagyon, ha megbeszéltük volna, tuti nem vagyunk ilyen pontosak. Elment Ovideo-ba, aztán Aviles-be, aztán ide rohant, hogy búcsút intsen az óceánnak. 2 napja két órán kerszetül kerestün egy helyet hogy elköltsük búcsúétkünket, de nem találtunk rá.

Vagy egy fél liter vörösborral a pocakomban indultam el a hőségben, csodás volt. Be voltam csípve, és az a szó sem jutott eszembe, hogy camino, mikor meg akartam kérdezni vkit merre van. Hm. Vagy 3 km-re lehettem az albergue-től, mikor elegem lett, és leültem a fűbe, és beszélgetni kezdtem egy fűszállal. Hogy milyen szép, mondhatni tökéletes. Közben a tehenek bámultak hogy mi a fenét csinálok itt. Majd hegymászás, mert az albergue mindig a hegy túloldalán van.

8 zarándok van, 5 német fiatal, egy francia bácsi, és egy nem tudom honnan való lány.

Kiszámoltam, hogy napi 52 km-t kellene mennem, hogy odaérjek időben Santiago-ba, szóval marad a csalás. Az óceánnal még 2 randim lesz, csak utána csalok. Sokat.

Minden postot magam miatt írok, ezt is. Ez ugyanaz a post mint az előző, csak az előzőt emlékezetből írtam, a kis egóm és az idő fátylán keresztül, ez pedig egy az egyben a jegyzetem alapján, amit hulla fáradtan, felesleges körítés és okoskodás nélkül véstem kőbe. Örülök hogy megtaláltam. Ki tudja, talán a szuper videóim is meglesznek? 1szer.