A tegnapi hőséget elkerülendő, hatkor akartunk kelni. (hehe) De legnagyobb igyekezetünk ellenére a nap nem akart felkelni. És milyen egy igazi ébredés napfény nélkül?? A Nap végül 7.50-kor kitápászkodott az ágyból, mi hűen követtük, és 8.30-ra már úton is voltunk.

Jó ideig betonon gyalogoltunk, és nem volt egy nagy élmény. Aztán elkanyarodtunk az óceán felé, és Írország életérzésű dombos, óceános, birkás, tehenes homoktövis látomás borult körénk, közben nagyon picit, szinte észrevétlenül szemerkélt az eső, de nem éreztem a cseppeket a bőrömön, csak hogy nedves.


szólj hozzá: Haverkodás juhokkal-nincs hang 

Délre beértünk egy helyes faluba, onnan volt 5 km-re végcélunk, Llanes. Felvezetett az út egy hegytetőre, és ott kanyargott a hegyoldalban, az egyre közelgő Llanes a hátérben, mellettünk és felettünk pedig a szürke felhős párás ég és az óceán.

Az eslő létező albergue-be betértünk, mert már átértünk Asztúriába, és nem volt róla semmilyen infónk. Az albergue-et egy szálloda hátsó barakkjában alakították ki, valószínűleg a tároló épületekből. Volt benne 2 szoba, mindkét szobában 2-2 emeletes ágy. Büdös volt és fülledt egyszerre.

Miután lepakoltunk bementünk a városba, megkerestük a túrista információt. A katábriai logikusan megszerkesztett tömör és jól használható infók helyett Asztúriában egy kg papírt kaptunk, ami használhatatlannak bizonyult. Az infomációban dolgozóknak fogalmuk sincs a camino-ról. Megkérdeztük az ott dolgozó pasit, hogy hol a legközelebbi albergue, azt mondta hogy itt és itt. Erre én: hogy nyitva van-e biztosan? Azt mondta nem tudja. Erre én: akkor fel tudnád hívni nekünk? Nem. Cukimuki. Látszik hogy már ezerszer átélte, hogy egy egész napos gyaloglás után megérkezik valahova, és  kiderül hogy nincs hol aludnia.

Majd elmentünk egy intrenetKV-zóba, mert Édának meg kellett vennie a buszjegyet hogy hazajusson. (Közeledik a pillanat hogy tényleg egyedül megyek az úton.) Nagy nehezen sikerült átverekedni magunkat a helyi busztársaság online jegyvásárló rendszerén, majd bevásároltunk egy boltban, és hazamentünk. Már otthon voltunk, mikor Éda észrevette, hogy elhagyta a bankkártyáját. Immár másodszor. Felpattant és elment. Mint kiderült, most tényleg elhegyta, de a netKV-zóban sértetlenül visszakapta. :)

Este pikniket rendeztünk, egy pokrócot terítettünk az emeletes ágyak közé, kipakoltuk a kajánkat, sült paprikát, sajtot ettünk, és műzlit borral.