Omar és felesége elment Genovába, mi pedig beragadtunk egy benzinkúton, ahol alig volt forgalom. Többen is megkérdezték hogy elvigyenek-e Genováig, de nekünk az olasz-francia határváros, Venimillia lebegett a szemünk előtt.

Elkövetkezett a pillanat, mikor begurult egy rendőrautó a parkolóba, és egy rendőrnő szóba elegyedett Édával:

-        Mit csináltok itt?

-        Stoppolunk.

-        Hova mentek?

-        Spanyolországba.

-        Olaszországban tilos stoppolni. Nincs pénzetek? Miért nem mentek vonattal?

-        Hol a vonat?

-        Genovában.

-        És milyen messze vagyunk Genovától?

-        Úgy 60 km.

-        És hogy menjünk el addig?

-        Taxival?

-        OK.

Az arrogáns rendőrhölgy kiverte a biztosítékot. Társamban tudatosult hogy illegális dolgot művelünk, és hogy elvesztettük a konrollt. És hogy patthelyzetben vagyunk, se előre, se hátra. Bementünk a benzinkút melletti trafikba, és megkérdeztük mennyi időnkén járnak ide a rendőrök, azt mondták, ha unatkoznak, két óránként benéznek.

Fel volt adva a lecke, a feszültség egyre nőtt, hogy most mi lesz. Kb. óránként megállt valaki, és megkérdezte elvigyen-e minket Genovába (ahova Omar-ék mentek), de mi azt mondtuk nem, mi Franciaországba tartunk. Feszültek az idegszálak, amit szerencsére nem egymáson vezettünk le, csak kalandtársam feje a szétrobbanás határán volt. Kb. az a mennyiségnyi feszültség, amit én 12 évnyi stoppolás alatt éltem meg, neki most egyszerre volt benne a kobakjában. Aztán megbeszéltük, hogy mindegy hova megy a következő ember, mi beszállunk. És megállt egy fura figura egy bogárhátúval, hogy ő csak egy embert tud elvinni, de megbeszéltük, hogy nagyon kis helyet foglalunk. És elvitt Genovába, kirakott a pályaudvaron.

Vettünk egy vonatjegyet Ventimilliába, ott megszálltunk az első Hotelben. Megbeszéltük, hogy másnap napfelkelte előtt felkelünk, napfelkeltekor a stopposhelyen leszünk, mert órák úsztak el azzal, hogy reggeliztünk meg sétálgattunk Dezencano-ban. (Igaz megérte. :))

Elmentünk sétálni, mert látnom kellett a tengert. "Hol a tenger, hol a tenger? Ott van, biztos ott." Olajfekete volt, és ahogy a telihold világított, a sziklák koromfeketének látszottak.

Moon

A második napon 429 km-t jutottunk előre. Az útonal ITT

És a nap tanulságai:

1. Néha jó ha nem vagy képben. Addig minden ok volt amég kalandtársamban nem tudatosult hogy tilos stoppolni.

2. A hosszú távú stoppolás egyik alaszabálya, hogy korán kell kelni, ha törik, ha szakad. Nincs rá kifogás hogy miért nem indulunk el időben.