Az autópálya sötétedés után, zuhogó eső kombóból a paradicsomi Dezencano-ba menekültünk, a szürke hideg Budapestről a tavasztól burjánzó olasz turisztikai kisvárosba.

A hotelben 9-től volt reggeli, és bár a hosszú távú stoppolás legelső szabálya, hogy napfelkeltére már egy jó stoppos helyen kell várni a tökéletes autóra, mégis 8-kor keltünk, és egy olasz reggelivel indítottuk a napot a családi hotelben. Utána pedig engedve a csábításnak elmentünk sétálni.

 


szólj hozzá: Garda-tó és havas hegy csúcsok

 

Aztán felrohantunk a hotelszobába, megírtuk a kis táblánkat.

 



És elindultunk végre. Már 11 óra volt mire sikerült kigyalogolni a városkából, és elkezdhettünk stoppolni. Legalább fél órát vártunk arra, hogy a rendőrök eltűnjenek a kiszemelt helyről, (HISZEN OLASZORSZÁGBAN TILOS STOPPOLNI) majd vagy egy órát álltunk egy helyen, ahol senki nem állt meg. Végül egy fickó útba igazított  minket hogy rossz helyen állunk, mert akik erre jönnek nem Milánó felé, hanem az ellenkező irányba mennek (no comment) és gyalogoljunk tovább vagy 500 métert… Amint kiértünk megállt egy dél-olasz 50 év körüli úr a fehér hajú törékeny anyukájával az anyós ülésen, és bepaszíroztak minket egy fehér Twingo hátsó ülésre. Milánó előtt egy olasz férfi vett föl minket egy csuda BMW-vel, és körbevitt minket a körgyűrűn, majd lerakott úgy, hogy Genova felé már egyenes volt az út.

Halkan jegyzem meg, hogy ha beragadunk a körgyűrűn, akkor több napot is veszthettünk volna, így óriási jócselekedet volt részéről. Egyébként a nyáron készült biciklivel az a camino-ra. ;-)

Azonban amint kiszálltunk összeakadt a bajszunk az autópálya felügyelőkkel, hisz autópályán és Olaszországban egyébként mindenhol TILOS STOPPOLNI. Ott voltunk tehát végre a tökéletes helyen, és egy ordítozó rendfenntartó közölte hogy mindjárt jön a kollégája aki elvisz minket a pályaudvarra…

De megállt egy csuda autó egy arab külsejű Omar nevű dél-olasszal és szőke angolul folyékonyan beszélő feleségével. :) Ahogy később elárulták, azért álltak meg mert: „mit keres itt ez a két őrült…” Genovába mentek, és kiraktak minket egy Genova előtti benzinkúton. Ekkor kezdődött a nap pszichésen legmegerőltetőbb része…