elcamino

A vunoi hostelben két utazó elültette a fülemben az Ohrid-tó parti privát strandot. Napok óta ez visz előre, ez lebeg a szemem előtt. Végre ma meglelem.

Ma lazulós napot tartok, 8.30-ig alszom, hátha múlik a fránya izomláz, ami emlkeztet a két nappal ezelőtti rémálomra a hegyekben. Majd reggelizünk a kertben, a házigazdák elmennek dolgozni, a szomszéd család meg lemegy a partra.

Délután 1-ig szüttyögök, jógázom, mosok, hajtogatok, pakolgatok. Majd elindulok privát strandot keresni, amire már Vuno óta vágyom. Elhagyom a kiépített strandot a vendéglőkkel. Kisebb nyaralók mellett haladok, a kitaposott ösvény egyre kevésbé kitaposott. Húsz perc alatt meglelem a mini privát strandomat. Úszás és nap. Ennyi a mai program.

Fél nyolc körül hagyom abba a lazulást, és indulok vissza a faluba. Próbálom lefotózni mi is olyan gyönyörű ezen a helyen, de visszaadhatatlan.

Visszatérek a faluba, és a kisbolt felé összefutok Gabriellel! Igaza volt, hogy találkozunk az Ohrid-tó partján. Pavo beteg, elrontotta a pocakját valami helyi tejjel, ő a parton alszik a sátorban. Megbeszéljük, hogy 9-kor találkozunk a parton, és végre meghívom őket (a két cseh tündért, akik 24 órán keresztül vigyáztak rám, etettek) egy sörre. Kitalálom, hogy kellene rakia Pavo-nak a gyomrára, egy kortynyi fertőtlenítésre, de csak 4 euro-m van és ez a hely olyan pici hogy esélytelen a váltás. Ezért kérek egy kortyot a házigazdától, de nekik sincs, előző este elfogyott. De fellelkesedik, hogy elvisz a barátjához. Kapok fél liter rakiát 1,5 euro-ért. 8-) Ez nem turista ár. Viszem boldogan a zsákmányt a srácoknak, de Pavo gyenge, alszik a sátorban, mi meg megisszuk a stégen a sört Gabriellel, és aztán megyünk aludni. Most már tényleg soha viszlát. :)

Meleget, legyeket, muslincákát, és szörnyű izomlázat kell legyőznöm, hogy célhoz érjek az albán Pogradec-ből a második faluba, a macedón Tprjeca-ba. Mai konklúzió: nyaralj a Balkánon!

Reggel 5.20-kor kelek, vár a reggeli, amit a hosteles lány kikészített nekem. Majd az Ohrid-tó partján kávézom egy menő helyen. A következő feladat, hogy eljussak a helyi piacra ajándékokra vadászni. Mi az igazi albán szuvenír? A legtöbb túristáknak szánt tipikus ajándéktárgy elég béna, még nem ütött be igazán a fogyasztói társadalom. Hát arra jutok hogy oliva olaj, rakia és helyi gyógytea, amit a hegyekben gyűjtenek. A teás bácsi:

És az olajos fickó:

Majd visszatérek a hostelbe, töltögetek le fotókat a fényképezőgépemről, mert tele van a memória kártyám. Mindenkinek elküldöm amit ígértem, Luca-nak, Gabrielnek. 11-re készülök el. Irány Macedónia! A csuda falu, ahol privát strandja van az embernek. (Ez a privát strand dolog nem kicsit ragadt be. :)) Átgyaloglok a városon, mellém szegődik egy srác. Elvezet a Macedóniába vezető úthoz a part mellett, végig strand van. Megmutatja a diktátor tóparti exrezidenciáját, ami a mai napig le van zárva.

Aztán már csak egyedül sétálok. Picit stoppolok, majd gyaloglás, majd stoppolok. Megáll két helyi srác. Elvisznek a határig, majd visszafordulnak. Megint az albán gondoskodó vendégszeretet. Átmegyek a határon, kérek pecsétet. Legyen bizonyítékom hogy itt voltam. Alig vannak autók, és ha van, az se áll meg. Üdvözlégy Macedóniában.

Meleg van, nehéz a táskám, és az úton elkap egy légy és muslinca felhő. Zzzzzzzzzz. Kész. Kész vagyok. Meglátom, hogy ki va írva, 500 méterre van egy templom, hát gondolom megnézem, mintha kultúrlény lennék. Majd ott megpihenek. Van időm, hiszen ma összesen két faluval szeretnék odébb jutni. Brutál izomlázam van a hegymászástól, a szúnyogok meg kikészítenek. Aztán találkozom egy nénivel, kérdezem merre a templom, hát rég eljöttem mellette. Ez remek. Minden lépés egy kínszenvedés, én meg itt repetázom a lépésekből. Szóval feladom, kinek kell az a templom!? És visszatérek az útra a muslinca és légy felhőmbe. Zzzzzz. Lehet az agyam zizeg..

Sétálok, sétálok, egyszer csak megállnak, csoda történt. Elvisznek a következő faluig. A következő a célállomás! És megáll egy boszniai pár, és Tprjeca-ig visznek. Bingo. :) Ahol privát strandom lesz. Kivánszorgok a strandra, 200-szor 3 méter széles. Tömeg van. Lerogyok egy kis árnyékba, és nézek ki a fejemből. Ha rávenném magam, hogy átöltözzek, és csobbanjak, talán jobb lenne. Nagy nehezen sikerül, és csobbanok. Ez a víz az angyalok érintse. Nézem a cseh barátaimat, itt vannak-e. Bár agyban biztos vagyok benne, hogy soha többet nem találkozunk. De azért hátha. Azt mondták itt találkozunk, és eddig még mindig nekik volt igazuk.

5-6-ig félájultan fetrengek a strandon, majd elindulok szállást keresni. Irány a hegyoldal, ott tuti olcsóbb. A part melletti szállásoknál nyüzsgés van. Hol az a privát strand? Majd a hegyoldalban szembejön egy fickó, egy kislánnyal. Megkérdezem, tud-e szállást, és tud angolul! Beküldi a kislányt a mellettünk levő házhoz. Kijön egy nő. Morcos. Bemegyünk. Van egy szoba. Megmutatja. Mennyi? 400 lek. 6,5 euro. Rendben, két napot maradok. :)

Felcibálom a partról a hátizsákomat mai otthonomba. Az először morcosnak tűnő háziasszony meghív kávézni, és használhatom a mosógépet. És csuda a kilátás.

Lassan megérkeznek a lakók. A szomszéd szoba egy macedón családnak van kiadva. A párnak van egy három éves kislánya, Eva. Az apuka beszél angolul. Micsoda mázlista vagyok. :) Imádom a helyet. :)

Esxsszem a kis szendvicsemet, ők pedig rakiáznak, macedón salátával. Ilyet se hallottam még, pálinka salátával. A következő fogás sör sült krumplival és sonkával. Minden ital mellé jár valami eszegetni való. Megadják a módját. Este 11-ig beszélgetünk. Mesél róla, hogy itt is nagy különbségek vannak férfiak és nők között, de ők megbeszélték, hogy egyelőek, mindkettejüknek jobb így. Megtudom, hogy 200 euro az átlagfizetés, hogy kemény az élet. Bevallom, nem érzem, mennyire kemény. Itt ülünk, a mesés Ohrid-tó partján, szuper olcsó szállásunk van, rakiát iszogatunk a naplementében, majd sört, és bort. Kemény.