elcamino

Az ember sosem tudhatja hol alszik aznap. Kikkel és hol tölti a napot. Azt hiszem ez az, amit imádok, amikor elindulok egy ködös cél felé. Ma a csuda Valbonából az albán éjszakába kötöttem ki.

Öt körül még mindenki alszik Valbona-ban. Csak a Nap van fönn. :) Csend van, és árnyék vetül az egész völgyre, a hegycsúcsokat süti csak a nap. Érzem a trágya illatát.

Az a hely azért is paradicsomi, mert az itt lakók tényleg itt laknak, művelik a földet, méhészkednek, lekvárt főznek. A fiú, aki kiszolgálja az itt megszállókat, nem iszik, mint a legtöbb albán. Nincs kávé és rakia éhgyomorra. A barátai szoktak inni, de ő nem érzi, hogy kéne. Szereti a munkáját, és mikor épp nem itt dolgozik, turizmust tanul az egyetemen. Közben hozza a forró vizet a teámhoz. Tündérkert. Itt minden olyan igazi. Meséli, hogy a hely, ahol tegnap kávéztunk, a szomorú szemű család, szóval az apa alkoholista, mint sokan errefelé. Azt az ősszomorúságot nyomja le a mélybe az alkohollal. Fura hely. Vérbosszú, kalasnyikov. A férfiak nem nyúlhatnak a leendő feleségükhöz, csak a házasság után. Azért néznek, ránk, nőkre úgy a sörözőben, mint az ufókra. Elnyomott szexualitású nép. De az országuk csodálatos.

Reggeli után jön egy furgon, és elvisz Bajram Curi-ba, onnan egy másik Fierze-be. A furgonban találkozom 3 belgával. Hangosak és vidámak. Még csak 9, és a hajó csak 13-kor indul. Beülünk egy vendéglőbe. Ők isznak, én másnapos vagyok. Majd otthagyom a cuccaimat, és lemegyek a partra, egy kis jógázástól visszakapom a régi énemet. Igazából most veszem észre, hogy simán kitolom a fekvőtámaszt. WoW!!!! Másnaposság eltűnt, és két helyi kissrác jelenik meg, akik élénk érdeklődést mutatnak az övtáskám iránt. Itt az idő visszamenni valami kevésbé elhagyatott helyre, visszamegyek a többiekhez.

Lassan megjön a hajó, felszállunk. A belgákkal elég szórakoztató az élet, csucsülünk, napozunk a hajó orrában. Két helyen is megállunk úszni. Az egyiket már ismerem, ahol a gleccserből olvad  avíz és nagyon hideg. Most mindenki úszik, nem csak én csobbanok. Sokkal élettel telibb, viccesebb érzés fiatalokkal itt lenni. Többször belecsobbanok a vízbe, egy idő után már nem is zavar. Pedig mikor először ugrottam tényleg azt hittem hogy itt és most megfagyok, nem tudok kijönni, mindennek vége.

Indulunk innen is. Gyönyörűek a hegyek, a víz, fúj a szél, süt a nap, szól a tradicionális albán zene, az egész misztikus.

Megérkezünk a második fürdőhelyre, ahol melegebb a víz, itt is voltam az angol csapattal. Mikor indulunk, a kapitány segítséget kér, hogy toljuk meg a hajót. Toljuk, toljuk, viszont nem tudunk többen beszállni, a hajó meg elmegy. Az egész szituáció röhögő görcsbe fullad. Jó itt lenni ezekkel a belgákkal. J Utána lassan lecsitulunk, valahogy beszállunk, és indulás Koman-ba.

Folytatódik a mozi, csuda hegyek, albán zene, víz. Mágikus. Ő a kapitány:

Megérkezünk Koman-ba, és szólok a belgáknak hogy csatlakozom hozzájuk Skoder-ba. A hajók tulaja felajánlja, hogy bevisz minket a városba. Útközben kialakul a program, lerakjuk a cuccot a szállóba, és elmegyünk bulizni a tengerpartra, ahol élő tradicionális albán zenére táncolhatunk. Közben a szálló tulaja is csatlakozik a csapathoz. Két albán, három belga, és egy magyar indul neki az éjszakának.

Beülünk vacsorázni egy folyóparti fehér abroszos pizzázóba, a hely neve: VATAKSI. Megkockáztatom, hogy a legmenőbb étterem Skodrában. Csapvizet kérek a pizzám mellé, és a pincér elfelejti kihozni. Mikor utána megyek, és kérem a vizem, nem adják oda, hanem a pincér hozza utánam, mögöttem két méterrel, csinos kis tálcán. A pizza ezen a csúcs helyen 500 lek, ami 1000 Ft. A többiek konyakoznak, ami engem még mindig a nagypapám italozási szokásira emlékeztet. Meg az előző napi két kupica rakiára.

Izgalmas az összeverődött társaság. Egy csomó extrovertált között képviselem az introvertáltat. Csak figyelek. Íme a felhozatal: az egyik belga lány a kultúr iparban dolgozik, mert Belgiumban van ilyen. Elhagyott templomoknak tervez, szervez új funkcionalitást, a másik lány Emmy a bevádorlási hivatalnál alkalmazottja. A belga srác Jon, tanár, izgalmas összetett személyiség. Az egyik albán, Mario, a hajóutakat szervezi Koman-ban, a másik, Andy, akinek szállodája van. A szállodás velem egy idős, de jóval idősebbnek néz ki. (Biztos a reggeli kávé rakia kombó.) Londonban él, és táncosokra vigyáz egy NightClub-ban. Az angol akcentusa miatt totál elüt a csapattól, arisztokratikus kisugárzása van. Mivel Skodrában nincs buli, lemegyünk a tengerpartra. Aki vezet, több sörön és konyakon van túl. Üdvözlet Albániában. Itt így megy. Megkérdezem mi van ha megállítanak a rendőrök, azt mondja csak az a lényeg, hogy mondjuk azt hogy mi egy család vagyunk. És hazalátogattunk. Mert az lehet probléma hogy egy kocsiban ülünk, de az nem hogy részeg a sofőr.

Megérkezünk a partra. Igazából olyan, mint egy szállodákkal, apartmanokkal teli hely. Bemegyünk egy bárba, élőzene szól. A srácok rendelnek egy üveg vodkát. Isszák, mint a vizet. Aztán kitalálják,hogy fizessünk az énekesnek egy dalért. Kapunk egy dalt az énekesnőtől, táncolunk. Balkáni party. 800 lek egy Coronita. Józanul fura a hely. Fekete a berendezés. Egy nő pénzért énekel, és fizetett táncosok is vannak. Nem egy ilyen klubba képzeltem a balkáni party-t, de jó hogy kipróbálhattam. Az is, hogy józanul. J Körbenézek, vannak-e rajtunk kívül nők. Elvétve, de van, egy-egy baráti társaságban. De ők nem a tánctéren, hanem hátrébb bulizgatnak. Aztán kimegyünk a klub elé, eszmecserézni, és nem vihetjük ki az italokat. Mondják az albán srácok, hogy nyugi, a Coronita ott lesz az asztalon, ahol hagytuk. Budapesten, ha egy szórakozóhelyen rossz fele nézek, megeshet, hogy eltűnik a söröm. Itt nem. Kettőkor zár a hely, mi meg kimegyünk a tengerpartra. Egy üveg vodka két párt eredményezett. Elmennek fürdeni, én az táncoslányos albánnal diskurálok. Nem akarok fürdeni, mert fázom, és nem szeretek betegen utazni. Kérdezem tőle, hogy marad-e Skodrában, mondja hogy szerinte augusztus végén megy vissza Angliába. Ilyenek ezek az albánok. Nyárra hazajönnek, akik beszélnek nyelveket a turistákból élnek. Aztán visszamennek a világ különböző pontjaira, Olaszországba, Angliába, Németországba, ott dolgoznak és pumpálják haza a pénzt külföldről a családnak. Nem tudom mi ez, keserédes betyárbecsület? Ezek a turistákkal érintkező albán srácok bármelyik külföldi nőt elvennék.

Lassan visszatérnek a párok a tengerből, és indulunk Skodrába vissza. A sofőr csak két vodkát és söröket ivott. Mikor megérkezünk a hotelbe, átszervezik a szobákat, a lányszobában csak én maradok. :) Tíz euróért egyedül alszom a hotelben. Skodra szeret. A terv hogy másfél órát alszom, és kelek 6-kor, jóga, mantra, miegymás.

Horvátországban Igor, a művész, aki a Dubrovnik Repülőtéren vett fel, megígértette velem, hogy nem megyek egyedül az albán hegyekbe. Azt mondta furák odafenn az emberek. Szerencsére épp összefutottam egy lehetséges útitárssal.

Kezdjük a reggelivel: minden házi. Kenyér, méz, az udvaron lehet látni a kaptárakat. Fügedzsem, tea-kávé. A mai cél megnézni a vízesést, egy helyi albán fiúval megyek. Az út mellett ki van írva, kávézó. No itt megpihenünk. Egy szuper szomorú család nyitott kávézót, kávét és üdítőt veszünk. Két gyönyörű gyermekük van, szomorú szemekkel.

Apu elküldte velünk a fiát, hogy vezessen el minket a vízeséshez. Helyes gyerkőc, végigcsacsogja az utat.

Mindent elmesél a környékről, sajnos csak albánul. Jeges vízfolyásokon, réteken, erdős részeken megyünk keresztül. Majd a két papucsos helyi megáll a vízeséstől 15 méterre, én meg felmászom. Mindenem vizes a jeges permettől. Lentről nem tűnt nagy számnak ez a kis vízesés, de fentről elég menő. Felérek, és éneklek a völgynek. Zúg. A két helyi albán lent napozik a sziklán, kihagyták a lényeget.

Majd lemászom, én is megpihenek. Megszáradok. Napsütés, kaland, pici csoda, béke. Ez addig tart még a kísérőm szól, hogy nézzem meg a táskámat, mert a kisfiú nagyon érdeklődött iránta. De nem hiányzott semmi. Majd visszafele végig a jeges vízmosáson követjük a fiút, egy idő után haza is küldjük, és menetelünk vissza.

Az albán srác elmesélte, hogy azért olyan szomorú a szeme a fiúnak, mert az apa alkoholista. Ide jönnek nyaranta, és a kávézóból próbálnak megélni. Mikor kérdeztem, hogy szerette-e a túravezetést a fiú, azt mondta, hogy nem, mert nem adnak neki elég pénzt a turisták. Ilyenkor látszik, hogyan vágja el magát az ember a szembejövő lehetőségektől. Máson mindig könnyebb felfedezni.

Hazafele menet beülünk sörözni. Találkozunk az étteremben egy párral, akik kempingezve fedezik fel Albániát. Pont azon a hajón jöttek, aminek elromlott a motorja, ami miatt tegnap 9 helyett délben indultam. Hollandok. Utána visszamegyünk a szállásra.

Vacsi. Kipróbáltam a helyi páleszt. Hm. Két pálinkával transzba ittam magam. Éneklősre. Érdemes kipróbálni.. A tündér kiszolgáló fiú nem iszik, nem szereti az alkoholt. Találtam végre egy teljesen kiegyensúlyozott, boldog embert ebben az országban. :) A tekintetén is látszik. :)