elcamino

Egyedül voltam az albergue szobámban, addig alhattam, ameddig nem szégyelltem. 12-kor kellett kicuccolni, kb. 10-kor elindultam sétafikálni. Semmi dolgom.

Nem megyek sehova. Nincs cél. Maradnak a berögződött rutinok. Cafe con leche. :)

Elmentem jegyet venni. Megkérdeztem a bárban a srácot, mennyi idő alatt jutok el gyalog az állomásra. Egy órát mondott. 15 perces séta volt, biztos gyakran gyalogol. Megvettem a jegyet Barcelonába. Aztán dokumentáltam a Szt Márk teret.

Bementem megint a Katedrálisba, csináltam fényképet ott, ahol ki volt írva, hogy nem szabad. Csak ott.

Majd bekattantam, hogy tartozom annyival kalandokért, hogy elmegyek a rendőrségre és feljelentést teszek a szatír ellen. Elmentem. 15 perc alatt sikerült találniuk valakit aki valamennyire ért angolul. Elhadartam. Aztán elmondtam lassabban. Végighallgattak, majd azt mondta a tag, h nem tud mit tenni, az másik körzethez tartozik.

Imádom őket, de ez a rendszer így elég működésképtelennek látszik.. bármit akar az ember elintézni, ahhoz 3x annyi enegia kell, mert mindenre tesznek. Ami sok esetben előny, hisz ugyanúgy nem izgatja őket ha éjfélkor becsöngetsz idegenként, vagy hajnali 6-kor kelted őket. Nem baj, megtettem az ügyért azt, amit tudtam, elrohantam az albergue-be, kicuccoktam, és uzsgyi a buszvégállomás. Buszra föl, kezdődhet a buszkirándulás.

14-kor indul a busz, és 7-8 körül ér be Barcelonába.

Arzuába 47 perc alatt ért a busz, de mégsem, ez A Coruna volt. :) Egy utolsó pillantás az óceánra, kellemes meglepetés. :)

Telnek, múlnak az órák, próbálom belőni hol vagyunk. Az Alsa annyira kedves, hogy minden megállónál mindenkit felébreszt, és kihajja a népet a saját maga üzemeltetett vendéglátó ipari egységbe.

Hajnali 3-kor fél órás szünetet tartottunk. Mikor máskor?

Az kattog a fejemben, milyen jó ez a környezetvédelmi alibi. Adok magamnak 2,5 napot megérkezni. Nincs repülő, száguldás, nem olyan hirtelen jön a vége, mint egy villanás, amiről csak rémlik hogy láttad de nem vagy biztos benne. Visszafelé robog a busz, néha bevillan egy-egy kép, hol mi történt.

15 óra Barcelonáig. 21 nap gyaloglás 15 óra alatt busszal. 1,5 óra repülővel. De kinek kell a sebesség, mikor a lényeget csak egy hullócsillagnak látod, amiről tudni véled, hogy elmulasztottad?

Utolsó nap: harmadszor 40 kili gyaloglás. Azt hittem lehetetlen megcsinálni, mert a talpam annyira kész lesz. De az akarat győzelmet arat a test fölött... szegénykém megszokta.

Utolsó nap. Nem tudom leállítani a kattogást. Nem tudok figyelni arra ami van. Jajj, csak kattog, mit kell majd elintéznem. Kinek mit kell vinnem. Sokszor rajtakaptam magam az elmúlt egy héten, hogy agyalok. Ha észreveszem időben, elkezdek felfelé nézni, az ember agya ilyenkor nem kattog.

Figyeled a felhőket, a fákat. Nincs belső monológ, mely sehova sem vezet. Mert ott és akkor egy feladat van, figyelni hol a jel. Mindegy hogy az egy sárga nyíl, egy érzés hogy nem jó helyen vagyok, vármi a választ a külvilágból hogy valaki azt mondja, igen arra.

Minden pillanat elszáll, ez az egy hónapnyi pillanat is. A jövőtől való rettegésben elmúlhat a jelen. Egy év, egy hét-hónap, egy élet.

Reggel 7.15-kor indult a busz, 25-30 perc alatt elrepültünk Arzuába. Látva a várost, nem bántam h Sobrado-ban ragadtam. A buszmegállóban a bárban megkapom a cafe con leche-t, és egy pecsétet. Ugyanis az utolsó 100 km-en minden szálláson és kv-zóban kell kérni, az utolsó 100 km megtétele számít ugyanis annak, hogy megtetted az utat. Ami elég fura hisz a többihez képest nem nagy szám az utolsó 100 kili. Le is esett hogy lehet hogy a vége felé azért hirdették magukat úgy a kv-zók a semmi közepén hogy KV, útbaigazítás és pecsét. :)

Mivel nem volt kedvem tévelyegni, megkérdeztem még egy hotelben merre az út, majd sebesen pörögtek az órák. És akaratom ellenére a gondolatok... hogy mi lesz otthon.

Megfogadtam hogy 12-kor leülök enni, mert reggelizni nem szoktam. Csak szójatej és narancs. 12-kor megéheztem, és a táblák szerint 18 km volt hátra. Ugyanis az utolsó etap: Arzua-Santiago között már visszaszámoltak az utat jelző nyilakon.

Szval elvileg 3 óra 36 perc múlva beérek, ha nem állok meg. Ahogy ültem az út mellett és falatoztam, rengeteg ember elhagyott. Akkor le is esett, hogy itt az út csatlakozott a francia úthoz, ami a legpopulárisabb útvonal. 

du. 2-től nagyon meleg lett. Nem volt előttem már olyan zarándok, akit megelőzhettem volna, ami eddig húzott előre. Hőség volt, de nem álltam meg. Ha megáll az ember, csak tudatosodik benne a fájdalom, és nehéz elindulni.

Kb. 10 km-rel santiago előtt találkoztam egy szatírral. Vicces volt. Volt egy német lányka, aki mondta h nem tud végigmenni a camino-n, mert a társa hazamegy. Kérdeztem tőle hogy és? Erre azt mondta hogy olvasta egy fórumon, hogy egy magányos nőt megijesztett egy szatír. Szval mendegélek a hőségben, és elmenetem egy fehér autó mellett. Fura volt, mert 1értelműen várt vmire a fickó egy olyan helyen ahol nincs mire várni. Majd elment mellettem az autóval. Utána néhány percre ballra néztem, és a fa mögül kilépett a fickó, így képzelem Robin Hood-ot, és elkezte pörgetni a f*át. Hm. Gondoltam megkérdezem lefényképezhetem-e, de féltem elővenni a kamerámat, hisz nem az enyém, mit mondok a munkahelyemen, egy szatírt fényképeztem de elvette a gépet? Ce csak annyit mondtam a tagnak, hogy "Picture?", pedig azt kellett volna hogy "foto?". Milyen precízek a németek, a camino minden látványosságát dokumentálják.

Fura, milyen hatással volt rám a szatír. Igazából nagyon felhúztam magam, hogy hogy engedhetik meg maguknak a spanyolok, hogy egy "szent helyre" anélkül nem léphetsz be, hogy ne találkozz egy buggyanttal. Engem nem izgat, de mi van a vallásos emberekkel?

4-re már elegem lett a hőséből és a menetelésből, bevetettem magam egy KV-zóba, ahol elárulták hogy még 5 km. Ott volt az orrom előtt. :)

Santiago. Mit mondjak, nem volt egy nagy élmény. Rengeteg sánta ember, aki a katedrális felé tart. A katedrális szép, de a Sobredo temploma nagyobb hatással volt rám. Szval elmentem a katedrálisig, 5 percre leültem, hátha lesz vmi. Megérint vmi. Nyet.

Aztán a Turistico-ba, szállást keresni, meg h 1ébként most hogy itt vagyok, mi van. A csajszi kezembe nyomott egy listát az albergue-ekről. Kérdeztem melyik jó, azt mondta ő nem mondhat semmit. (WTF) Egyébként meg kedves sem volt.

Elmentem lepecsételtetni a zarándok útlevelem, megkaptam a Compostellát. Megkérdeztem a csávót, h melyik albergue-et ajánlja. Ő persze kedves volt, megvitatták a barátjával, majd kibökték melyiket. Szval mégis kaptam segítség-jelet. :)

Az olcsó albergue 5 km-re volt visszafelé a városból, ahol megkérdeztem a KV-zóban hol van Santiago. Így mint lusta és pénzben bővelkedő zarándok, elmentem egy "luxus" albergue-be 5 percre a központtól. Ágynemű is volt. :)) Aztán már csak a szokásos, enni-mosni-aludni.