Tiszteletbeli olasz leszek, temlom mentő projektet dokumentálok, majd életemben először megmártózom a Jón-tengerben. Szép az élet. :)

Hajnali kettőkor ébredek, keresem a WC-t. Két fiú ül a küszöbön, beszélgetnek. Megkérdezem hol a mosdó. Kérdezik jól vagyok-e, mert aggódnak értem. Mondtam hogy igen, csak egy hete nem aludtam. Erre felpattannak, zseblámpát keresnek, és a kezebe nyomják. Levánszorgok a mosdóba, alszom tovább.

5.40-kor csörög az órám, felpattanok. Még mindig két fiú ül a küszöbön, és beszélgetnek. megkérdezem félálomban, kérnek-e teát. Kiderül, hogy ők a sátorban alszanak, mert ez egy hostel és camping egyben. És felébresztették őket az állatok. Egyikük annyira megijedt hogy nem tudott tovább aludni. nem csoda. :)

Apa-fia párosnak néznek ki. Teázunk, majd kiderül, hogy olaszok, és kapok tőlük kávét. :)

Nem tudom, mit akarok ma csinálni, de azt érzem, hogy a testem kivan. Éhes vagyok. Invitálom őket reggelizni. Rántottát eszem, kávéval. Visszafele jövet eljövünk egy templom mellett. Gyönyörű, kétszáz éves ortodox templom.

Csak ámulok, mi van itt. A hostel lakói mind a templomot csodálják. Majd az olaszok kitalálják, hogy ők nem várják meg még összedől ez a csoda, készítenek egy alátámasztást a tetőnek, mert az egyik tetőgerenda látványosan feladta. Luca, a legfiatalabb olasz meghív, hogy csatlakozzak hozzájuk a templom projektben.

Nem nagyon értem mi folyik itt, honnan jött a kattanásuk, hogy templomot akarnak javítani, de izgalmas projektnek néz ki. Bepattanok a négy olasz mellé az autóba, és átmegyünk Himare városkába. Út közben megállunk, mert az út mellett egy fickó rakia készítő szettet árul. Magyarán mondva réz pálinkafőző üstöt. 35 Euro. Nézek nagyokat. Ha nem lenne ilyen nagy, esküszöm vinnék a tesómnak egyet haza. Vagy bárkinek. Olaszországban ugyanez a cucc 600 Euro. Szóval megbeszélik, hogy egy óra múlva találkozunk, mikor viszafelé jövünk, mert most fontos templom projektben veszünk részt.

Betérünk egy boltba, de az eladó hölgy nem beszél csak albánul, és egyértelműen fél a négy olasztól, pedig aztán ezek a srácok a tündér pasi kategóriába vannak sorolva. Tovább megyünk, egyik helyről a másikba, festék boltban beszélnek angolul, onnan tovább küldenek egy építkezési telepre, ahol meg olaszul beszélnek. Néha azt hisszük értik hogy mit akarunk. Valószínű egy kukkot sem értenek mi a cél, csak tovább küldenek egy másik boltba. A negyedik üzlet után aztán betérünk egy ablak készítő műhelybe. Nem nagyon értem mit keresünk itt. De a srác a műhelyben folyékonyan beszél angolul. Már ezért megérte bejönni. Az olaszok nem csak elmondják, mit akarnak, de egy rajz is készül, méretekkel. Csak nézek ki a fejemből.

A műhely tulajdonosa is segédkezik, fordítanak neki folyamatosan. Aztán megkérdezik, mikorra kell, hát ma. Néznek nagyot, aztán azt válaszolják, szükségük van másfél órára, hogy elkészítsék. Mennyibe fog kerülni? Hát a munkadíj ingyen lesz, csak a vasat kell kifizetni. Tágul a pupillám, hát itt meg mi történik?

Elmegyünk egy bárba, ücsörgünk másfél órát, majd visszatérünk a műhelybe. Kész a cucc. A tulaj meg közli borúsan mosolygós tekintettel, hogy a vasat ő fizeti, hiszen a templomnak kell a szerkezet. Csuda egy pillanat. A két nép között történelmi hagyomány az ellenségeskedés, ami ebben a pillanatban elismerő pillantásokba, férfias kézfogásokba, nevetésbe fullad.

Az olaszok egy üveg saját termelésű borral kedveskednek a főnökúrnak, majd közös fotózás következik a remekművel.

Nem nagyon értem, hogy is megy ez az egész. Az olaszok azt állítják, hogy nem vallásosak, mégis templomot mentenek, aztán lelkesedésükkel megnyerik az ügynek a helyiek szívét.

Visszamegyünk Vuno-ba, és vagy három órán keresztül tartanak a munkálatok. Mindent dokumentálok, ha már segíteni nem tudok. A fotózásban is lefáradok a nagy melegben, ők meg pörögnek, fűrészelnek, szerelnek. Kapunk a hostelt működtető pártól söröket, egyre jobban megy a munka. Mikor elkszül a remekmű.

A hosteles pár meghív minket egy ebédre, és kiderül, hogy babájuk lesz. A srác albán, a lány skandináv. Két éve érkezett ide nyaralni, aztán valahogy itt ragadt.

Ebéd után jöhet a jutalom, elmegyünk a himarei strandra. letemben először megmerülök a Jón-tengerben. Úszunk, napozunk, dinnyét eszünk, a srácok fociznak, én közben összefutok az osztrák-albán párral meg a tesójával, mert gitárszót hallok, és ez annyira idegen itt. És tényleg, egy osztrák pengeti a húrokat. Strand után vissza a hostelba, és beájulok. Nincs erőm részt venni az olaszok búcsúbuliján. Hallom az emberek duruzsolását kint, és mélykómában vagyok.