Utolsó nap: harmadszor 40 kili gyaloglás. Azt hittem lehetetlen megcsinálni, mert a talpam annyira kész lesz. De az akarat győzelmet arat a test fölött... szegénykém megszokta.


Utolsó nap. Nem tudom leállítani a kattogást. Nem tudok figyelni arra ami van. Jajj, csak kattog, mit kell majd elintéznem. Kinek mit kell vinnem. Sokszor rajtakaptam magam az elmúlt egy héten, hogy agyalok. Ha észreveszem időben, elkezdek felfelé nézni, az ember agya ilyenkor nem kattog.

Figyeled a felhőket, a fákat. Nincs belső monológ, mely sehova sem vezet. Mert ott és akkor egy feladat van, figyelni hol a jel. Mindegy hogy az egy sárga nyíl, egy érzés hogy nem jó helyen vagyok, vármi a választ a külvilágból hogy valaki azt mondja, igen arra.

Minden pillanat elszáll, ez az egy hónapnyi pillanat is. A jövőtől való rettegésben elmúlhat a jelen. Egy év, egy hét-hónap, egy élet.

Reggel 7.15-kor indult a busz, 25-30 perc alatt elrepültünk Arzuába. Látva a várost, nem bántam h Sobrado-ban ragadtam. A buszmegállóban a bárban megkapom a cafe con leche-t, és egy pecsétet. Ugyanis az utolsó 100 km-en minden szálláson és kv-zóban kell kérni, az utolsó 100 km megtétele számít ugyanis annak, hogy megtetted az utat. Ami elég fura hisz a többihez képest nem nagy szám az utolsó 100 kili. Le is esett hogy lehet hogy a vége felé azért hirdették magukat úgy a kv-zók a semmi közepén hogy KV, útbaigazítás és pecsét. :)

Mivel nem volt kedvem tévelyegni, megkérdeztem még egy hotelben merre az út, majd sebesen pörögtek az órák. És akaratom ellenére a gondolatok... hogy mi lesz otthon.

Megfogadtam hogy 12-kor leülök enni, mert reggelizni nem szoktam. Csak szójatej és narancs. 12-kor megéheztem, és a táblák szerint 18 km volt hátra. Ugyanis az utolsó etap: Arzua-Santiago között már visszaszámoltak az utat jelző nyilakon.

Szval elvileg 3 óra 36 perc múlva beérek, ha nem állok meg. Ahogy ültem az út mellett és falatoztam, rengeteg ember elhagyott. Akkor le is esett, hogy itt az út csatlakozott a francia úthoz, ami a legpopulárisabb útvonal. 

du. 2-től nagyon meleg lett. Nem volt előttem már olyan zarándok, akit megelőzhettem volna, ami eddig húzott előre. Hőség volt, de nem álltam meg. Ha megáll az ember, csak tudatosodik benne a fájdalom, és nehéz elindulni.

Kb. 10 km-rel santiago előtt találkoztam egy szatírral. Vicces volt. Volt egy német lányka, aki mondta h nem tud végigmenni a camino-n, mert a társa hazamegy. Kérdeztem tőle hogy és? Erre azt mondta hogy olvasta egy fórumon, hogy egy magányos nőt megijesztett egy szatír. Szval mendegélek a hőségben, és elmenetem egy fehér autó mellett. Fura volt, mert 1értelműen várt vmire a fickó egy olyan helyen ahol nincs mire várni. Majd elment mellettem az autóval. Utána néhány percre ballra néztem, és a fa mögül kilépett a fickó, így képzelem Robin Hood-ot, és elkezte pörgetni a f*át. Hm. Gondoltam megkérdezem lefényképezhetem-e, de féltem elővenni a kamerámat, hisz nem az enyém, mit mondok a munkahelyemen, egy szatírt fényképeztem de elvette a gépet? Ce csak annyit mondtam a tagnak, hogy "Picture?", pedig azt kellett volna hogy "foto?". Milyen precízek a németek, a camino minden látványosságát dokumentálják.

Fura, milyen hatással volt rám a szatír. Igazából nagyon felhúztam magam, hogy hogy engedhetik meg maguknak a spanyolok, hogy egy "szent helyre" anélkül nem léphetsz be, hogy ne találkozz egy buggyanttal. Engem nem izgat, de mi van a vallásos emberekkel?

4-re már elegem lett a hőséből és a menetelésből, bevetettem magam egy KV-zóba, ahol elárulták hogy még 5 km. Ott volt az orrom előtt. :)

Santiago. Mit mondjak, nem volt egy nagy élmény. Rengeteg sánta ember, aki a katedrális felé tart. A katedrális szép, de a Sobredo temploma nagyobb hatással volt rám. Szval elmentem a katedrálisig, 5 percre leültem, hátha lesz vmi. Megérint vmi. Nyet.

Aztán a Turistico-ba, szállást keresni, meg h 1ébként most hogy itt vagyok, mi van. A csajszi kezembe nyomott egy listát az albergue-ekről. Kérdeztem melyik jó, azt mondta ő nem mondhat semmit. (WTF) Egyébként meg kedves sem volt.

Elmentem lepecsételtetni a zarándok útlevelem, megkaptam a Compostellát. Megkérdeztem a csávót, h melyik albergue-et ajánlja. Ő persze kedves volt, megvitatták a barátjával, majd kibökték melyiket. Szval mégis kaptam segítség-jelet. :)

Az olcsó albergue 5 km-re volt visszafelé a városból, ahol megkérdeztem a KV-zóban hol van Santiago. Így mint lusta és pénzben bővelkedő zarándok, elmentem egy "luxus" albergue-be 5 percre a központtól. Ágynemű is volt. :)) Aztán már csak a szokásos, enni-mosni-aludni.