elcamino

Beléptünk az indiánok területére, és Wilson eintézi, hogy megnézhessünk egy indián falut.

Elhagyott indián falu. Nők háza, férfiak háza, 28 család - 28 ház. Hogy kerültem egy indián faluról szóló antropológiai szakirodalmi gyöngyszembe? Szép fiatal férfi fogad, és valószínűleg a felesége elénk siet. A lányon két gyermek lóg, a harmadik üvölt. Megzavartuk a csendjüket. Még mindig nem értem miért viselik el a turistákat.

És a falu belülről:

Aztán tovaállunk. Izzadunk. Már senki nem beszélget. Korán megérkezünk a szállásra és a tündér szakácsunk 3-ra főz nekünk egy fincsi zöldséglevest.

Aztán fürdünk a szállás melletti gyorsfolyású hegyi folyóban, itt nagy a sodrás, ezért az angol fiúk azzal szórakoznak, hogy átúsznak a túlpartra. Egyszer engem is elsodort picit, nem nagyon paráztam be. Miután sikerült kikecmeregnem, azzal szórakoztam, hogy a sodrás ellen úszom. A folyó mélyen kettéhasítja a dzsungelt, olyan mintha egy-egy dzsungelfal nőne a folyó fölé. A víz zuhog és dübörög.

Egy indián fiú itt sétál el mellettem, egy koszos vászonruha van rajta, gumicsizma és a jellegzetes helyi táska. Bámulja, ahogy a szakácsnő zöldséget pucol. Az indián leül két helyi mellé. Nem beszélnek. Vajon van beszédes indián?

A fiúk (szakács és Wilson) főzik a vacsit, kókuszos rizs, hal, saláta. (a dzsungel közepén) A második táborhelyen nincsenek kutyák, csak cicák. Sovány cicák. Az előbb az egyik kiszedte a kukoricacsutkát a kukából és elkezdte rágni. Vajon az indián fiú mit vacsizik?

A szálláson nincs villany. Az urak fejlámpával főznek. A kókuszos rizs mellé még patakont is csinálnak, kétszer sült banánlepényt. Mert egy köret ugye nem köret.

Aztán a tündér Wilson beszervezi nekünk az egyik helyi indián törzsfőnököt, azt mondja, azt kérdezhetünk tőle, amit akarunk. Kivétel a szex. Úgy látszik szemérmesek. És kiderül a nagy titok, miért viselik el az indiánok a turistákat. Ez egy kompromisszum részükről. A megállapodás úgy szól, hogy itt elfogadják és segítik a turizmust, de vannak olyan területeik, amikre ezért nem léphetnek kirándulók. Plusz azokon a szállásokon, amelyek az indiánok területén vannak, a turisták után fejpénzt kapnak. Jó deal. Tetszik. Nincs feszülés, alkalmazkodás van. Nem lázadnak a hatalom és a gazdasági, társadalmi folyamatok ellen, (ez persze nem igaz :) ) hanem nyitottsággal biztosítják a saját túlélésüket. Ami még izgalmas,  hogy a törzsfőnök szinte minden mondatában benne van az a kifejezés, hogy „az indián kultúra”. Tengernyi definíció van, hogy mi a „kultúra”, és az antropológusok megtanították nekik, mi az. Piacképes.

Miután a törzsfőnök elment, Wilson elmesélte, hogy régen az indiánok mozdulatlanul szexeltek, mert ugye minden fejben dől el. Meg hogy ők még mindig nem kórházban szülnek, mégis minimális a gyermekhalandóság. Találkoztunk egy indián nővel, aki egy hete szült. Táskát csomózott. Nem látszott rajta semmi. Valamit nagyon tudnak, és nem a császármetszésről. Jó lenne, ha ezek a természettel harmóniában élő indiánok át tudnák adni a tudásukat a szülésről-születésről.

Íme ennek a harmóniának egy újabb gyermeke.