Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A fővárosból a világ végére

Vár a tenger, vár Vuno. Várnak az olajfák. Várnak az olaszok. De ezt reggel még nem tudom. :)

Bár korai indulásra vagyok kalibrálva, mégis megvárom a 9 órát, és a reggelit. Addig is, hogy elüssem az időt, bemegyek sétálni a városba, hogy elmondhassam, hogy láttam Tiranát. Betérek egy mecsetbe, ahol adnak egy sálat hogy takarjam el magam. belelapozok a Koránba, amivel még sosem volt kapcsolatom. Maximum tíz percig bírom a vállaimat elfedve, majd távozom. Betérek egy könyvesboltba, ajándék vadászatra, talán egy Kadare könyvet, vagy egy Maruti képeslapot kellene vennem. A képeslapnál maradok, majd visszatérek a hostelbe, reggelizni. Műalkotás dinnyéből, zsemléből, dzsemből és paradicsomból, és salátból. Kávé. Luxus reggeli egy olcsó hostelben. Imádom. :) Utána eldöntöm végre, hogy Vuno beach-re megyek, nyugit akarok. Nem kell több buli, több bár, csak nyugi. Annyi minden történik, annyira intenzív ez az utazás, rengeteg különböző, de valahol hasonló mentalitású emberrel futok össze, hogy normálisnak érzem magam köztük. Mert nincs normálisabb dolog a világon, mint nőként körbestoppolni Albániát. És nem vagyok egyedül ebben a hostelban, ezzel a mániámmal. Íme a mai terv:

Reggeli után összepakolok, majd a recepciós lány eligazít a buszhoz. Tegnap 500 lekért jöttünk ide taxival, ma 30 lekért megyek vissza busszal, ugyanoda. Mikor felszállok a buszra, odajön az ellenőr, aki szedi a 30 leket. Majd szól egy lánynak, aki beszél angolul, hogy segítsen nekem. Helyi lány. Kérdezi, félek-e egyedül. Kérdezem hogy mitől. Az emberek itt nagyon kedvesek és segítőkészek. Szeretnék találkozni egy albán nővel, aki tudja, hogy nincs mitől félni, és ő is olyan erős, mint bárki más. Bár lehet hogy itt a férfiak is félnek. Vlora felé tartó mikrobuszba ülök be, onnan stoppolok tovább Vuno felé. Az út elvileg két órás, de talán Fier-be óriási dugóba keveredünk. A körforgalomban az autók elkezdenek az ellenkező irányba is haladni, hogy két irányból forduljanak rá ugyanarra az útra. Abszurd. A sofőrünk is próbálkozik, majd kimenekül a körforgalomból. De még kilométereken keresztül dugó van. Miért hiszik azt a sofőrök, ha az egy sávos úton kielőznek egy-egy autót, akkor előrébb jutnak? Jó időbe beletelik mire elérünk Vlora-ba. 700 leket, 1400 Forintot fizetek. Majd irány Vuno.

Átgyaloglok a városon, majd maximum 50 méter után, hogy elhagyom a mikrobuszt, csatlakozik hozzám egy buggyant fickó. Jön mellettem, nem tudom, mit akar, nem tudja elmondani, de egyértelműen azt érzem hogy rosszban sántikál. Bemegyek egy szupermarketbe, mert az ember negyven fokban felkapja a vizet ha egy buggyant ennyire erőszakosan követi. De megvár. Majd keresek egy pékséget, ha nem vagyok éhes, megnyugszom. Megeszem a bureket, de követ. Majd kávézót vadászok. A kávé süti kombó mindig kikapcsol. Néha kinézek, ott-e a buggyant, de lekopott. Mehetek végre, irány Vuno!

Mikor látom, hogy még sokat kell gyalogolnom, elkezdek stoppolni. Öt perc után megáll egy fiatal pár. A fiú albán, de Amerikában dolgozik, a lány osztrák, itt volt önkéntes négy éve. Micsoda love story. :) Hárman utazzák körbe Albániát, az osztrák lány tesójával. A pár kéthavonta tud találkozni, de eléggé úgy néz ki, hogy elvannak. A hegytetőn raknak ki, egy Panorama Restaurant nevű hely előtt. Látni a tengert. Közel vagyok a célhoz. Túl fáradt vagyok hozzá, hogy maradjak enni. Továbbstoppolok. Egy helyi bácsi áll meg. Nem értjük egymás nyelvét, de beszélgetünk. Vuno-ban rak ki, és betérek az első bárba, hol a hostel. A legnagyobb meglepetésemre angolul útba irányítanak. Tíz perc és megtalálom a csuda helyet. Mini falu, tengerre néző hostellel.

A hostel a hegyoldalban, alatta a tenger, előtte egy csapat kecske.

A tulaj körbevezetne, de mondom neki hogy folytassuk holnap, most zuhanyzom és alszom. Szóval 4-5 felé bezuhanok az ágyba, és alszom, mint egy darab fa. 

0 Tovább

Rövid az út Skodrából Tirana bárjaiba

„Milyen hát az albán ember, akinek ötszáz évnyi török uralom, és egy kommunista diktatúra csörgedezik a vérében. Most kezdenek felengedni. Persze én főleg olyanokkal kerülök kapcsolatba, akik úttörők, szeretik, élvezik a külföldieket, tehát sokkal nyitottabbak, mint a többség. De az, ahogy féltik a nőket, abból jól látszik, hogy még a lelkekből nem tűnt el az elnyomás és az erőszak. Félnek.”

Reggel csoda történik, fel tudok kelni másfél óra alvás után. Keresek egy nagy termet a hotelban, ha a tulaj vendége az ember, csak nem lehet baj belőle. És megcsinálom a gyakorlataimat. Jól meg ez a korán kelés, büszke vagyok magamra. :)

Aztán várom, hogy fölkeljenek a többiek. Úgy döntöttem, elmegyek velük a fővárosba. legalább lássam egy fél napra Tiranát. Várok, türelmesen, rendet rakok, majd 11 körül ébredeznek. Andy, a hotel tulaj is megjelenik. Majd kávézunk együtt. Itt ugye a kávé rakia a divat. Mindenki alkesz. Már a gondolattól is felfordul a gyomrom. Andy a 35 évével 45-nek néz ki. Szóval lehet rakia helyett vizet kellene fogyasztani, az fiatalít. Merthogy a rakia nem. A rakia öregít, testben és lélekben. A legnagyobb poén, hogy ők úgy gondolják, hogy ez egészséges, jó a gyomornak, az emésztésnek. Milyen hát az albán ember, akinek ötszáz évnyi török uralom, és egy kommunista diktatúra csörgedezik a vérében. Most kezdenek felengedni. Persze én főleg olyanokkal kerülök kapcsolatba, akik úttörők, szeretik, élvezik a külföldieket, tehát sokkal nyitottabbak, mint a többség. De az, ahogy féltik a nőket, abból jól látszik, hogy még a lelkekből nem tűnt el az elnyomás és az erőszak. Félnek.

Andy elvisz minket reggelizni. Rizs és sajt. Reggelire. Ki kellett próbálni, de a rizs olajos, eléggé nehéz étel. Íme a reggeliző abán-belga-magyar csapat.

Skodrában nincs burek. A burek nem albán étel, hanem jellemző Albánia néhány területére. Majd Andy elkísér minket a minibuszokig, és beülünk a Tirana felé tartó furgonba. Mármint helyi szófordulattal furgon. 400 lekért, azaz 800 Forintért jutok el Tiranába.

Megérkezünk, és jön egy búcsúsör a belga csajokkal. Kiderülnek részletek az albánok szexkultúrájáról. Mivel itt tényleg csak házasság után érhet férfi és nő egymáshoz, ne számítson senki nagy élményre, ha albánnal kavar. Mármint ez egy tapasztalat, nem akarok belőle általánosítni, bár elég logikusnak tűnik, olyan nagy a különbség erre a nők és férfiak jogai-kötelességei között. Most érthető miért is szeretik ezek a turizmusban dolgozó albán férfiak a külföldi nőket, meg a szexuális tapasztalataikat. :)

Elfogy a búcsúsör, a lányok mennek a tengerpartra, én meg a belga sráccalm Jonassal az Albani Hostel nevű helyre. Van internet, meg nyitott, ismerkedni vágyó utazók, de én csak egy dinnyére vágyom.

A hostel egyébként művésztelepnek néz ki. Tele olajfestményekkel.

Kép forrása: http://www.hostel-albania.com/

Elbújok egy kis balkonon, a velem szemben olvasó fiú kezében a Bhagavad Ghita. Jó helyen vagyok.

Nem találom a helyem, de szerencsére Jonas, a belga srác nálam szociálisabb, már összeismerkedett egy angol lánnyal, meg egy svájci férfival. Elmegyünk egy csuda szép, menő étterembe, egy épület tetőteraszán ülünk, Tirana felett. A pincérek körbeugrálnak, szalvétát terítenek az ölünkbe, még az enyémbe is, pedig szuper hippi hangulatot árasztok a kopott trikómban és háremnadrágomban. Jonas be is szól, hogy nincs másik ruhám? Hát nincs. Minimálban utazom. :)

Kiderül, hogy az angol lányt ünnepeljük. Nyolc nyelven beszél, és egy két hónapos ösztöndíjjal került Tiranába. Egy olyan szervezetnél dolgozott, ami az albán politikát próbálja sínre helyezni, önállóvá tenni. Úgy néz ki, mint egy sznob angol, vagy ha pozitívan akarok fogalmazni, olyan, mint egy hercegnő, a tartása és a ruhája is. Szuper nyílt, szuper penge, egy két lában járó lexikon, aki imádja a Balkánt. Természetesen beszél albánul. Elmeséli hogy az első három hétben egy albán családnál lakott, de a pótanyuka olyan szinten kontrollálni próbálta, hívogatta mikor hol van, hogy három hét után beköltözött a hostelba. Szóval durva lehet albán nőnek, lánynak lenni.

Az étteremben luxus életérzésem van, de az étel nem egy nagy szám. Tésztát, meg salátát eszünk, felejthető. Majd átmegyünk egy koktélbárba, Tirana party negyedében. Itt már ugyanúgy vannak nők és férfiak a bárokban, nincs különbség. Két euro egy koktél, de a többség fekete sört iszik. Az angol lány is, pedig eddig azt hittem, hogy a királylányok nem söröznek. Éjjel kettő körül a csapat fele visszaindul a hostelbe, az éjszakai Tirana is teljesen biztonságos. Teljesen otthon érzem magam, mintha Pesten mászkálnék a barátaimmal. Jonas, a belga srác, és Magda, a lengyel lány maradtak a bárban. Jonas rengeteget ivott, és öt körül érkeznek vissza a hostelbe, így a napok óta meglevő terve, hogy a reggeli hajóval indul Olaszországba egy barátjához, részeg mélyalvásba süllyed.

0 Tovább

elcamino

blogavatar

Utazó énblog. A Balkán gyöngyszeme, Albánia körbestoppolásáról, Kolumbia körbeutazásáról, illetve a Camino de Santiago zarándokútról.

Utolsó kommentek