10 éve elmentem egy Kaláka koncertre, és mikor a Románc című Kányádi verset énekelték, lebegtem. Láttam a cartagenai naplementét, Kolumbia legromantikusabb városát, láttam magam előtt minden szót, amiről énekeltek. Zene még sose volt rám ilyen hatással, és mikor véget ért a dal, lebegtem tovább.

Mikor egy barátnőm kitalálta, hogy Dél-Amerikába megy önkéntesnek, és lehet, hogy Kolumbiába, akkor éreztem először, hogy a látomás lehet hogy valóra válik. Amikor egy másik barát összekötött egy utazási irodában dolgozó lánnyal, aki 40 százalékkal olcsóbbra hozta ki a jegyet, mint amire számítottam, akkor már tudtam, hogy megkaptam a zöld lámpát.

Azóta sok embernek megmutattam ezt a dalt: